Századok – 2023
2023 / 4. szám - FUTBALLPÁLYÁK, KÉNYSZERPÁLYÁK - Csillag Péter: Az erdélyi labdarúgás kérdései a második bécsi döntés után (1940–1945)
KL ERDÉLYI LABDARÚGÁS KÉRDÉSEI A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS UTÁN (1940-1945) követően, hiszen rá hárult helyettes miniszteri biztosi minőségben az MLSZ új, erdélyi kerületének kiépítése, a visszatért területek szereplőinek betagozása a magyar futballszövetség rendszerébe. Az erdélyi sajtóban kolozsvári származásúként emlegetett15 Gálffy András agilis fellépése, határozott és gyakorlatias vezetői stílusa alighanem sokat segített a kezdeti kaotikus állapotok rendezésében.16 Novemberben a rá kiszabott munkát elvégezve fényes bankettel búcsúzott Kolozsváron kerületi tisztségétől, az MLSZ főtitkáraként és a Játékvezetői Testület elnökeként azonban a későbbiekben is elkötelezetten támogatta az erdélyi sportegyesületeket, amelyeknek útját - talán a sportvezető szerepétől nem függetlenül - az első hónapokban feltűnően sokszor egyengették kedvező játékvezetői döntések. Munkásságát az Ellenzék napilap 1940 októberében némi pátosszal és a korra jellemző nemzeti felhanggal így értékelte: „Folyó év szeptember 27-én egy általános szeretetnek és tiszteletnek örvendő ember, [...] Gálffy András jelent meg a város utcáin, hogy áthangolja, magyarrá szervezze a viszszacsatolt részek labdarúgását. Egy hónapja ennek, és most már Nagyváradtól Székelyudvarhelyig ismét élet lett a sporttelepeken. Magyar élet, magyar labdarúgás, boldogság. Gálffy nagyszerűen oldotta meg eddigi feladatát. [...] Boldogan, sokat szenvedett magyar szívünk kimondhatatlan örömével állapíthatjuk meg, a nehéz munka sikerült. Magyarul futballozunk Erdélyben.”17 15 Gálffy András... kezdetű hír. Ellenzék, 1940. november 22. 7. Kolozsvári származásának ellentmond, hogy a városi napilap beszámolója szerint szüleit Szatmárnémetiben látogatta meg. 16 Amikor a miniszteri biztos „kalákába” jár dolgozni. Ellenzék, 1941. november 3. 15. Jellemző praktikus gondolkodására, hogy amikor 1941 őszén a kolozsvári kisebb egyesületek a pályahiányra és a rossz pályaviszonyokra panaszkodtak, „...az asztalra csapott és felkiáltott: »Uraim, vagy csinálunk sportot, vagy beszüntetjük a futballt. Sportemberek vagyunk, menjünk, és javítsuk ki magunk a Haggibor és a baromtéri pályákat. Magam is megyek dolgozni - szólt -, csak egyletenként négy-öt embert kérek.« A meglepő bejelentés pillanatok alatt nagy lelkesedést váltott ki a megjelentekből, akik azonnal ásót, kapát és öt-öt embert ajánlottak fel a »kalákára«. És szombaton már harminc izmos labdarúgó - élükön Gálffy miniszteri biztossal - lapátolta, egyengette a Haggibor-pálya »búvóhelyeit«.” 17 Egész Erdélyben megkezdődtek a bajnoki mérkőzések. Ellenzék, 1940. október 24. 7. Habár Gidófalvy Pál és Gálffy András ezekben az időkben még közös szerepet játszott, a második világháborút követően a volt miniszteri biztos letartóztatása miatt kényszerű szakításra került sor közöttük. Közös erdélyi tevékenységüknek azonban egy haszna mindenképpen volt: hatalmi törekvéseikben mindig számíthattak Erdély támogatására. Erre kiváltképp nagy szükségük volt 1941 elején, amikor a minisztériumi mandátumától megfosztott Gidófalvy Pál immár független jelöltként pályázta meg az MLSZ elnöki székét. Számításai bejöttek, a lekötelezett Erdély elsőként sorakozott fel mögötte. Hogy mit értettek a korabeli sportélet vezetői a „magyarul futballozni” kifejezésen, Szegedi Péternek Az első aranykor című könyvében hivatkozott példák segítségével válik világossá. Gidófalvy Pál 1939 novemberében kötelezte az ifjúsági csapatok játékosait és a közönséget, hogy a mérkőzések elején és végén „Szebb jövőt!” és „Adjon Isten!” kiáltással köszöntsék egymást, később elrendelte, tűzzék ki a magyar zászlót valamennyi stadionban a legfőbb helyre, és ugyanebben 658
