Századok – 2023
2023 / 4. szám - FUTBALLPÁLYÁK, KÉNYSZERPÁLYÁK - Barát Bence: Ellenfelekből ellenségek. Az FTC–MTK ellentét kialakulása és rétegei 1926 előtt
BARÁT BENCE között - alkalmanként előforduló összetűzéseiket leszámítva - béke honolt, sőt Az Est egyenesen arról tudósított, hogy „megszűnt Ferencváros polgárságának nagy lelkesedése, mert a mindenkori nagy ellenfél, az MTK, minden téren baráttá vált”.100 Ez az együttműködés ha barátinak nem is nevezhető, de mindenképpen gyümölcsöző volt mindkét egyesület számára, melynek köszönhetően könnyűszerrel érvényesíthették akaratukat az MLSZ-ben. 100 Az Est, 1924. október 24. 10. Következtetések Ügy vélem, hogy a leírtak alapján az MTK és az FTC rivalizálásának kialakulása új megvilágításba kerül. Az kétségtelen, hogy a Hungária úti egyesületnek jóval nagyobb arányban voltak zsidó tagjai, mint vetélytársának, azonban erre a korszakban sem identitásukban, sem ellenségképükben nem találunk nyomokat. A sokszor éles hangvételű, az úriemberség szabályaira fittyet hányó cikkek és nyilatkozatok egyáltalán nem utalnak arra, hogy a klubtagok felekezeti különbözősége ellentéteket szült volna. A Ferencváros 1910-es évek elején betöltött hatalmi pozíciója is nehezen magyarázható tagjainak magasabb státusával és az MTK-hoz mért felülreprezentáltságukkal az országos politikában vagy a fővárosi tanácsban. Valószínűsíthetően az egyesületalapításnak hasznára volt, hogy az FTC-t jobbára a kerületben ismert személyek fémjelezték, ám szövetségi pozícióikat már nem ennek, hanem a klub magyar labdarúgásbeli meghatározó szerepének köszönhetően szerezték meg, míg az MTK sem tagjainak „politikai tapasztalatlansága” miatt került ellenzékbe az 1910-es évek elején. Bármilyen kiábrándító is, a konfliktusnak egyetlen meghatározó eleme volt: a pénz. Ez a két egylet volt ugyanis az, amely a sportot először kezdte tisztán üzleti alapon művelni. Nem is meglepő, hogy az első összeütközésre — Szegedi Péter egyik felvetését igazolva - rögtön a stadionavatásokat követően került sor, amikor a lelátók méretének négy-ötszörösére növekedésével az addig kimeríthetetlennek tűnő nézőutánpótlás — kezdetben inkább az MTK-t sújtva — elapadt, és a csapatoknak bevételük növelése, illetve versenyképességük megőrzése érdekében a rivális egyesület (semleges) nézőit kellett magukhoz csábítaniuk. Ennek elsődleges eszköze a sikeres szereplés volt, amihez a szövetségben betöltött pozíciók erős hátszelet biztosíthattak, de Schlosser szerződtetése sem szólt másról, amellett, hogy neve már eleve jelentős tömeget vonzott (át) az MTK lelátóira. A két „futballvállalat” összecsapásai tehát az MLSZ-re és a szövetségi politikáról 649
