Századok – 2023
2023 / 3. szám - PRAGMATIZMUS, HAGYOMÁNY ÉS MODERNIZÁCIÓ - MÁRIA TERÉZIA CSÁSZÁRNÉ ÉS KIRÁLYNŐ - Krász Lilla: Mária Terézia (köz)egészségügyi reformjainak olvasatai
MÁRIA TERÉZIA (KÖZ)EGÉSZSÉGÜGYI REFORMJAINAK OLVASATAI Az egészségügyi reformok másik pillérét a bécsi egyetem orvosi fakultásának újrapozícionálása alkotta. A bevezetett strukturális és a korszak tudományosságának elvárásaihoz igazított oktatási újítások mintául szolgáltak a Monarchia más orvoskarainak (Prága, Freiburg am Breisgau, Innsbruck) átalakításához, akárcsak a nagyszombati egyetemen 1769-ben alapított orvoskar képzési programjának megtervezéséhez. A felvilágosodás intellektuális expanziós vonulatához kapcsolható orvoskari reformok az oktatás primér korszerűsítésén túl jelentősen hozzájárultak az orvosi szakmában a 18. század közepéig megmutatkozó heterogenitás és diszparitás felszámolásához, a Monarchia területén az egészségüggyel kapcsolatba hozható jelenségek standardizált szempontok mentén történő megfigyelési és szakszerű lejegyzési technikák, valamint tudásalapú orvosi hálózatok kialakulásához. Az alábbiakban a fentebb körvonalazott, két egymással párhuzamosan futó, egymást kiegészítő, felvilágosodást feltételező modellből kiindulva a tereziánus egészségügyi reformokat az intellektuális expanzió felőli olvasatban mutatom be. Különböző műfajú és különböző nyilvánosságú szövegek visszafejtése nyomán előbb egy tágabb perspektívában vizsgáljuk az egészség- és betegségügyi jelenségek megnevezésére használt új fogalmak alkotta kommunikációs tér meghatározó elemeit, az egészségügy „orvosiasításának” folyamatában a tudásszervezés, a képzés, hivatásgyakorlás tekintetében megragadható változásokat. Majd egy szűkebb optikára váltva az orvosi tudáshálózatok működését illusztrálom a 18. század közepén előbb Bécsben, majd Pesten működő orvosdoktor, Wallaskay János (1709-1766) praxisépítésének példáján. „Orvosok akcióban”: új szavak és fogalmak, képzés és hivatás A Habsburg egészségügyi reformok kidolgozója és végrehajtója Gerard van Swieten (1700-1772) volt, aki 1745-ben Hollandiából került a bécsi udvarba. Mária Terézia azzal, hogy meghívta van Swietent, számos tudományos és adminisztratív gyakorlatot is „importált” a korabeli Európa polgári erények és igények tekintetében mintaszerű kis protestáns államából. Van Swieten az uralkodó egészen kivételes bizalmát élvezve, több magas udvari pozíció birtokosaként gyakorlatilag teljhatalmat kapott az egészségügy modernizációjában. Az a hatalomkoncentráció, amelyet van Swieten személye testesített meg, egészen egyedülálló volt a korszak Európájában: a protomedicusx megbízatáson túl, vezető 540 alaprendelete. Piliscsaba-Bp. 2004. 37_88. Az egészségügy-igazgatás magyarországi szervezetrendszerének struktúrájáról és működéséről, valamint a normaalkotás folyamatában az 1770 előtti időszakban a Monarchia központja, Bécs által adott intenciókhoz képest külön utakat képviselő köztes vagy félmegoldásokról lásd KrászL.: Orvosok i. m. 833~845.
