Századok – 2023
2023 / 3. szám - PRAGMATIZMUS, HAGYOMÁNY ÉS MODERNIZÁCIÓ - MÁRIA TERÉZIA CSÁSZÁRNÉ ÉS KIRÁLYNŐ - Krász Lilla: Mária Terézia (köz)egészségügyi reformjainak olvasatai
KRÁSZ LILLA A birodalmi normalizáció intézményi hátterét az örökös tartományokban célirányosan felépített három szintű egészségügy-igazgatási szervezetrendszer biztosította, amelynek az élén az egységes irányelvek mentén történő egészségügyi normaalkotás, a hatalomkoncentráció és területi integráció céljából 1753-ban felállított, egyedül és kizárólag az uralkodónak alárendelt Udvari Egészségügyi Deputáció (Haupt-Sanitats-Hof-JJeputatiorí) állt.8 A Deputáció jogalkotó munkájának fő műve - több köztes, korlátozott területi hatáskörű rendelet kiadása után9 - a Monarchia egészére érvényes 1770. évi Egészségügyi Főszabályzat (Hauptsanitätsnormativ) megalkotása volt, amelynek első része az egészségügyi ellátórendszer elemeit strukturálta, pontosan meghatározva az egyes szolgáltatók (orvosok, sebészek, gyógyszerészek, bábák) jogállását, feladatkörét, hivatásrendi jogosítványait, míg a második része tartalmazta a korszak Európájában legkorszerűbbnek számító járványügyi szabályozást.10 Szervezetileg a Magyar Királyság is többé-kevésbé ebbe a rendszerbe integrálódott: a Bécsben 1770. január 2-án németül kiadott Főszabályzat Sgolanits József (1720-1785) pozsonyi orvos által - a lokális szempontok, a politikai, kulturális hagyományok figyelembe vételével - készített latin nyelvű adaptációját (Generale Normativum in Re Sanitatis) nyolc hónappal később, szeptember 17-én hagyta jóvá Mária Terézia. A normatívát azután a Helytartótanács Egészségügyi Bizottsága (Commissio Sanitatis) október 4-én helyezte hatályba, hosszú időre, a következő mintegy száz évre meghatározva a hazai közegészségügyi rendszer működését.11 Handlung und Finanz: zu dem Leitfaden des politischen Studiums. Bd. I. 5. kiadás. Wien 1787. 29., 296-322. 8 A Deputáció felállításáról szóló uralkodói körrendeletét lásd Die österreichische Zentralverwaltung. Abt. IL: Von der Vereinigung der österreichischen und böhmischen Hofkanzlei bis zur Einrichtung der Ministerialverfassung (1749-1848). Bd. 2. Bearb. Joseph Kallbrunner - Melitta Winkler. Wien 1925. 375-376. A háromszintű osztrák egészségügyi igazgatási-rendszerben a Deputáció alatt középszinten a tartományi Guberniumok által delegált, két tanácsosból és egy vagy két főorvosból álló grémium foglalt helyet, míg a legalsó szinten a kerületek (Kreis) élén álló kerületi hivatalok (Kreisäm ter) főorvosai tartották a kapcsolatot az alattvalókkal. Erről bővebben vö. Erna. Lesky: Österreichisches Gesundheitswesen im Zeitalter des aufgeklärten Absolutismus. Wien 1959. 40-57.; KrászLilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon. Századok 150. (2016) 829-830. 9 Az 1770. évi Egészségügyi Főszabályzat közvetlen előzményének, egyszersmind - tartalmi elemeire nézve - forrásbázisának tekinthető az egészségügyi szolgáltatások és szolgáltatók működésének szabályozására vonatkozó, porosz minták alapján összeállított és 1753-ban kiadott „Orvoslási Rendtartás a Cseh Királyság részére” (Haupt-Medizinalordnung für Böhmen). Területi hatálya eredetileg csak „kísérleti jelleggel” Cseh- és Morvaországra terjedt ki, azonban még kiadása évében az összes örökös tartományban bevezették (a Magyar Királyságban nem!). A rendelet szövegét lásd Johann Dionis John: Lexikon der k.k. Medizinalgeseze [sic!]. Mit einer Vorrede von E[rnst] Baidinger [...] Bd. IL Prag 1790. 245-316. 10 Az Egészségügyi Főszabályzat (Haupsanitätsnormativ) eredeti német nyelvű szövegét lásd Joseph Kropatschek: Sammlung aller k. k. Verordnungen und Gesetze vom Jahre 1740 bis 1780 .... Bd. VI. Wien 1786. 3-112. 11 Az Egészségügyi Főszabályzat latin nyelvű adaptációját lásd Franciscus Xaverio Linzbauer: Codex sanitario medicinalis Hungáriáé. Tomus II. Buda 1852. 535_57L A magyar nyelvű kritikai szövegkiadást lásd Balázs Péter: Generale Normativum in Re Sanitatis 1770. Szervezett egészségügyünk 1770-es 539
