Századok – 2023
2023 / 3. szám - PRAGMATIZMUS, HAGYOMÁNY ÉS MODERNIZÁCIÓ - MÁRIA TERÉZIA CSÁSZÁRNÉ ÉS KIRÁLYNŐ - Krász Lilla: Mária Terézia (köz)egészségügyi reformjainak olvasatai
MÁRIA TERÉZIA (KÖZ)EGÉSZSÉGÜGYI REFORMJAINAK OLVASATAI kiterjedő reformok útján kompenzálni: a Monarchia természetes felépítésének átláthatóvá, ellenőrizhetővé tételével az örökös tartományok és a kapcsolt részek területeit kívánta konszolidálni, a külső és belső dezintegratív erőkkel szemben hatékonyabbá tenni.4 A több lépcsőben bevezetett, a Habsburg Birodalom egészére kiterjedő érvényességgel életbe léptetett, az általános medikalizációf célzó egészségügyi reformok egyik pillérét az „egészségügyi piac”6 különböző rendű-rangú szereplőinek felügyeletét, egyénenkénti számbavételét, legitim munkavégzésének folyamatos megfigyelését, ellenőrzését, a szolgálatatások zavartalan, lehetőleg a társadalom minél szélesebb rétegei által igénybe vehető működését biztosítani képes szakigazgatási intézményhálózat és a kapcsolódó adminisztratív gyakorlatok kiépítése, valamint ezzel összefüggésben a szükséges jogi normák meghatározása képezte. A reformok jogalkotói és igazgatási hátterének kiépítése szorosan kapcsolódott Európa-szerte régiónként más-más súlyponti elemekkel, de a 18. század folyamán egyre karakteresebb módon jelentkező, a felvilágosodás gazdasági expanziós vonulatához köthető törekvésekhez. A Habsburg Monarchia vonatkozásában a természeti és humán erőforrások helyes elosztásának és gyarapításának összetett problematikáját középpontba állító gazdasági expanzió elméleti alapvetése a kameralista irodalom populációs érvelésében fogalmazódott meg: az állam gazdasági, katonai erőforrásai biztosításának alapvető feltétele a népességszám, a várható élettartam, az adófizető képesség növelése.7 4 A Habsburg kormányzati koncepciókról, a Monarchia egész területére kiterjedő átfogó konszolidációs folyamatba illeszkedő egységesítési és reformtörekvésekről bővebben lásd Karin J. MacHardy: Staatsbildung in den habsburgischen Ländern in der Frühen Neuzeit. Konzepte zur Überwindung des Absolutismusparadigmas. In: Die Habsburgermonarchie 1620 bis 1740. Leistungen und Grenzen des Absolutismusparadigmas. Hrsg. Petr Mat’a - Thomas Winkelbauer. Stuttgart 2006. 73~98. 5 A 18. század folyamán Európa-szerte az egészségesebb népesség elérése érdekében bevezetett, az „orvosiasítást” és általában az egészségügyi szolgáltatók és szolgáltatások szakszerűsítését, professzionalizációját célzó egészségügyi reformok intézményi, adminisztratív, tudásszervezési és technológiai újításainak komplexumára az utókor az 1970-es évek óta a medikalizáció fogalmat használja. Vö. Pierre Goubert: La médicalisation de la société française à la fin de l’Ancien Régime. Francia (1980) 8. sz. 245-256.; Roy Porter: Health for Sale. Quackery in England 1660-1850. Manchester 1989. A fogalom az idők során átalakult, bővült, mára leginkább azt a sokszereplős „egészségiparban” zajló folyamatot írja le, hogy miként minősülnek át nem-medikális problémák medikálissá. Erről lásd Bánfalvi Attila: Ami morális volt, medikálissá lett. In: Tanulmányok a filozófiai tudományok köréből. Szerk. Loboczky János. (Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei, új sorozat 36.) Eger 2009. 24-35. 6 Az egészségügyi piac (medical marketplace) fogalmat a modern állam kialakulását megelőző időszakra jellemző sokszereplős ellátó rendszer leírására először használta: Harold J. Cook: The Decline of the Old Medical Regime in Stuart London. Ithaca 1986. A rendszer plurális jellegét hangsúlyozza: David Gentilcore: Healers and Healing in Early Modern Italy. Manchester 1998. A kora újkori magyarországi viszonyokra újabban lásd Kis-Halas Judit: Boszorkányok, gyógyítók és a gyűdi Szűz Mária. Az orvoslás piaca az újkori Dél-Dunántúlon. Bp. 2020. különösen: 42-46. 7 A politikai-államigazgatási és kamarai-nemzetgazdasági tudományok osztrák változatának 17. századig visszanyúló tradíciójába illeszkedik Joseph Freiherr von Sonnenfels munkássága, aki alapvetően szociológiai szempontból értelmezi a jelenségeket és fogalmaz meg praktikus, a népesség növelését és egészségben tartását célzó praktikus ajánlásokat. Joseph von Sonnenfels: Grundsätze der Polizey, 538
