Századok – 2023
2023 / 3. szám - PRAGMATIZMUS, HAGYOMÁNY ÉS MODERNIZÁCIÓ - MÁRIA TERÉZIA CSÁSZÁRNÉ ÉS KIRÁLYNŐ - Forgó András: A királynő és az érsek. Esterházy Imre szerepe Mária Terézia uralkodásának kezdeti éveiben
A KIRÁLYNŐ ÉS AZ ÉRSEK Ez egyrészt elrendelte a nemesek személyes vagy helyettesek útján történő hadba vonulását, másrészt rendelkezett az országos hadiadó terhére történő katonaállításról, más szóval a rendek az éves adót ez alkalommal „természetben” fizették meg, a hadba küldött gyalogsággal. Mivel az adó összege nem fedezte a kezdetben megállapított 30 000 gyalogos költségeit, számukat végül 21 622-re mérsékelték. Ehhez jött még a lovasság, amely részben a portánként küldött lovasokból, részben a személyesen felkelt nemesekből, részben pedig a helyettesekből állt. Pontos számuk nehezen meghatározható, 1742-re 10 000 fő körülire tehető. A végső létszám tehát jócskán elmaradt az 1741. szeptemberi felajánlástól.63 63 Szíjártó L: A diéta i. m. 469-472. 64 Szekfií Gyula: Magyar történet IV. 3. kiadás. Bp. 1935. 493-495. A hadsereg eltartásáról: Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül. Bp. 2011. 65 Lázár Balázs: Katonaállítás, hadkiegészítés a Magyar Királyságban 1741 és 1848 között. Áttekintés egy készülő összefoglaláshoz. Hadtörténelmi Közlemények 134. (2021) 771-804., itt: 778. Továbbá \ás& Zachar József: Habsburg-uralom, állandó hadsereg és magyarság, 1683-1792. Bp. 2004. 66 Az egyháziak személyes vagy helyettesek útján történő hadba vonulásáról és katonaállítási kötelezettségéről a késő középkor óta rendelkeztek törvénycikkek: 1471. évi 24. te., 1498. évi 15. és 20. te., 1518. évi (tolnai) 4. te., 1545. évi 23. te., 1552. évi 2. te., 1595. évi 14. te., 1662. évi 5. te., 1681. évi 45. te. Továbbá lásd C. Tóth Norbert: Az apátfalvi-nagylaki csata. In: Keresztesekből lázadók. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy a dunai vármegyék Frigyes sziléziai támadásának hírére már 1741 elején, tehát hónapokkal a híres felajánlás előtt részleges insurrection hirdettek, és 2741 katonát állítottak ki. Az utóbbi, 1741 szeptemberében meghirdetett insurrectio is csak a következő katonai évre, vagyis 1742. október végéig szólt. A leszerelő nemesi felkelők és a kiállított katonaság tagjai közül azonban sokan átléptek a „császári” sorezredekbe, és ott külön századokat szerveztek belőlük. Mária Terézia tehát továbbra is számíthatott a magyar katonák részvételére. Ennek nyomatékosítása érdekében 1744. augusztus 18-án Pozsonyban ismét személyesen jelent meg az összegyűlt rendek előtt — ezúttal nem országgyűlés, hanem kisebb létszámú concursus keretében — akik „Vivat re gina et arma” felkiáltások kíséretében újra meghirdették az insurrection bár azt az 1741. évinél lassabban és kisebb mértékben sikerült teljesíteni. Mind az 1741. évi, mind pedig a három évvel későbbi hadseregszervezésnél nehézséget jelentett az adminisztráció járatlansága, a katonaság képzetlensége és az osztrák katonai hatóságok magyarokkal szembeni bizalmatlansága is.64 Fontos azonban megjegyezni, hogy a két insurrectio közötti években is zajlott újoncozás, a vármegyéket országgyűlés (illetve concursus) felhatalmazása nélkül is újoncok kiállítására kötelezték.65 Az egyháziak katonáskodása, illetve katonaállítási kötelezettsége körül vita támadt az 1741. évi országgyűlésen. A klérus kezdetben elzárkózott a fegyveres szolgálattól, arra hivatkozva, hogy csak a „pogányok” ellen köteles harcolni, a keresztények ellen vezetett hadban csak lelkészi szolgálatot kell teljesítenie.66 Az al528
