Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Umbrai Laura: A budapesti sertéshizlalás és -kereskedelem története a 20. század első felében
UMBRAI LAURA men kívül hagyta a város vásártartási jogát,83 s nemcsak újabb presztízsveszteséget okozott Budapestnek, hanem megkérdőjelezte az önálló hizlalójáról szőtt elképzelés megvalósíthatóságát, egyúttal kétségessé téve a ferencvárosi vágóhíd és vásár gazdaságos működtetését is.84 Reális veszélyt jelentett emellett az is, hogy ezután a sertéshúst, zsírt és szalonnát Nagytétényből Budapest érintése nélkül egyenesen Bécsbe szállítják majd, hiszen a fővárosi zárt vásárral szemben a nagytétényit a kereskedők által preferált, szabad vásárként alapították meg. 83 A törvényt betű szerint nézve (mivel a telepet a főváros területén kívül tervezték felállítani) valódi vásártartási jogsértés nem történt az állam részéről, azonban a valóságban a nagytétényi telep léte mégis komoly anyagi veszteséggel fenyegetett. A hasonló sérelmek elkerülése érdekében például Németországban a közérdekű célból alapított kereskedelmi tevékenységeket űző városi üzemek esetén a város 30 km-es körzetében biztosították a vásártartási jog védelmét. Bizottsági és tanácsi előterjesztés a kőbányai sertéstelep helyett a kormány által Nagytétény községben létesíteni tervezett új hizlalótelep ügyében - az ügy a közgyűlés előtt - Kraemer József hozzászólása. Fővárosi Közlöny, 1914. március 28. 881. 84 Sertéstelep hizlalói Kőbányának a múltban szerzett, Budapesttől független, különleges státusza ellenére, a város vásártartási joga alapján, a főváros részére vásárdíj fizetésére voltak kötelezve minden egyes eladott sertés után. Az itt működő hizlalók hosszasan küzdöttek e kötelezettség eltörlése érdekében, mondván, hogy az itteni eladások magánterületen történnek. Az ügyben 1902-1906 között zajló próbaperben született döntés végül kimondta, hogy a főváros jogszerűen járt el a vásárdíj követelésekor, hiszen Kőbányán nemcsak hizlalás, hanem vásári tevékenység is folyt, melynek jogát telekkönyvileg is rávezették a telkekre. A terület így maga közgazdasági és jogi értelemben is piacnak minősült, tehát vásárjellegű intézménynek kellett tekinteni, ahol nemcsak magyarországi, hanem romániai és szerbiai sertéseket is árusítottak. A kőbányai telep így még a pangás idején is minden eladott sertés után 1 korona, vagyis évi 100 000 korona bevételt hozott a vásárdíjakból a fővárosnak. Emellett Budapest a sertések és a takarmány után is 30 000 korona városi vámbevételt kasszírozott, amit a kényszervágások kapcsán beszedett 10 000 korona is kiegészített. Mindezen felül pedig a nemzetközi piac létének közgazdasági értékét is elveszítette a főváros a kormány döntésével. A magyar királyi közigazgatási bíróság ítélete a kőbányai sertésszállásokban eladott sertések után a főváros által szedett vásárdíjak visszatérítése iránt, Bede György és társai sertéskereskedőknek a főváros ellen emelt panasza ügyében. Fővárosi Közlöny, 1906. május 15. 740-742. 85 A telep teljes üzembehelyezése csak 1920-ra valósult meg, hiszen a kivitelezés befejezését a háború és az utána következő időszak bizonytalanságai nagyban késleltették. A telep műszaki megvalósításának folyamatáról részletes leírást közöl: CsireA. - Galgóczy L. - Mészáros K: Négymillió sertés i. m. 22-27.; Közélelmezési bizottság ülése. Fővárosi Közlöny, 1918. március 8. 404-405. Ezen a ponton Budapestnek el kellett döntenie, hogy érdemes-e az olcsóbb közélelmezés, valamint a közérdek érvényesülésének ügyéért küzdve az önálló hizlaló terve mellett kitartania, miközben annak gazdaságosságát a tisztán üzleti alapon működő nagytétényi vállalkozás határozottan megkérdőjelezte. A nagytétényi hizlalda építését még a világháború kitörése előtt megkezdték (Budapest közreműködése nélkül), majd a katonaság segítségével folytatták, s így az első sertésszállások már 1915 nyarán megkezdték működésüket,85 Budapest pedig az adott gazdasági lehetőségek közepette, a legpraktikusabb megoldást választva, a kőbányai hizlaldák átvétele és fenntartása mellett döntött. A már közintézményszerű, tehát önköltségi alapon való működtetés nemcsak a vágóhíd gazdaságos üzemeltetése miatt lett fontos, hanem főleg azért, mert az első világháború idején 51
