Századok – 2023
2023 / 3. szám - PRAGMATIZMUS, HAGYOMÁNY ÉS MODERNIZÁCIÓ - MÁRIA TERÉZIA CSÁSZÁRNÉ ÉS KIRÁLYNŐ - Mezey Barna: A Pragmatica Sanctio és a magyar történeti alkotmány
MEZEY BARNA így a megegyezést, az utódjelölést, az elsőszülött fiú utódlási jogát, a fivér öröklését.7 Éppen a hiányzó rögzített öröklési rendnek lettek részben következményei a trónkövetelők közötti áldatlan háborúskodások, s ezért alakultak ki országmegosztó megoldások, következtek be alkalmasságot megkérdőjelező cselekmények. Amikor a rendiség megerősödése erre lehetőséget adott, az egyházi és világi előkelők mind nagyobb befolyásra tettek szert az új uralkodó kiválasztásában, de legalábbis megerősítésében, már a dinasztia (III. András) idejében is. Ez a folyamat az Árpád-ház fiágának kihalását követően a király választás irányába mozdult el (I. Károly). A rendi gyűlés körvonalazódása és a rendi képviselet térnyerése kiterjesztette a választás jogát az országos gyülekezetre, s ettől fogva a vegyes házakbéli királyok korában már általános praxisként tekintettek rá.8 (1447-ben a rendek országos gyűlésükben úgy határoztak, hogy „ha a király úr bármikor visszavonul, akkor az elöljárók és a bárók nem lehetnek viszálykodók az új király megválasztásában, hanem minden megyéből bizonyos férfiakat hívjanak össze és a határozat egy akarattal mondassék ki.”)9 Ezzel párhuzamosan stabilizálódott a primogenitúra (elsőszülöttségi rend) is, melyet a rendek többnyire elismertek, szabad választási jogukat a fiág magszakadására tartva fönn.10 Sőt, az Anjouk esetében a rendek a nőági leszármazást is akceptálták Mária megválasztásánál, igaz nyomatékosan hangsúlyozták, hogy nem örökösi jogon, hanem szabad választással került trónra.11 Zsigmond uralkodásától általánossá váltak a trónra vonatkozó, idegen uralkodókkal kötött öröklési szerződések, családi megállapodások is.12 7 Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány és jogtörténet. (Millenniumi magyar történelem) Bp. 2000. 71-73. 8 Decreta Regni Hungáriáé - Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301-1457. Dőry Ferenc kéz irat-gyűjteményét kiég., jegyz. Bonis György - Bácskai Vera. Bp. 1976. 368. 9 1447. évi Tl . tc. Vö. Decreta Regni Hungáriáé i. m. 368. 10 Fraknói Vilmos: Werbőczi István 1458-1541. (Magyar történelmi életrajzok) Bp. 1899. 41. 11 Csekey István: A magyar trónöröklési jog. Jogtörténelmi és közjogi tanulmány oklevélmellékletekkel. Bp. 1917. 67. 12 Degré A.: Magyar alkotmány- és jogtörténet i. m. 78. 13 Fraknói V: Werbőczi i. m. 38—41. 1505. október 12-én Rákoson a főpapok, országnagyok, a királyi törvényszék tagjai a köznemesség követeivel együttesen tartott ülésükön okiratban kötelezték magukat arra, hogy ha Ulászló fiörökös nélkül hal meg, utódjául külföldi nem, csak magyar választható. Az indítványt az udvari párthoz tartozó urak sem ellenezték, így a jelenlevők egyhangúlag határozattá emelték.13 Indoklásképpen az ország nehézségeit, „pusztulását és ínségét” a külhoni uralkodók és idegen, külföldi tanácsadóik tevékenységére vezették vissza, utalva arra is, hogy a nemzetek fő szabályként „önvérükből, önnemzetségükből” választanak uralkodókat. „Mi tehát mindnyájan, a legkisebbtől a legnagyobbig, egy szívvel-lélekkel elhatároztuk, sőt elhatározzuk, rendeljük, végezzük, hogy mától 497
