Századok – 2023
2023 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bartha Akos: Véres város. Fegyveres ellenállás Budapesten, 1944-1945 (Joó András)
TÖRTÉNETI IRODALOM a többiek komikus kalandjai nyomán - alkothattak maguknak képet róla. Kételyek, ellentmondások az ismeretek hiányával és némi tragikomikummal szintén rejlenek e kérdésben. A magyarországi ellenállás a náci Németországgal és helyi híveivel vagy csupán hétköznapi, egyszerű kiszolgálóikkal szemben - véleményem szerint - egészen különlegesnek tekinthető. Más országokban az ellenállás tüzér eleve életben tartotta, hogy a racionálisan megítélt nemzeti érdekek szempontjából kezdettől lényeges volt a német katonai vereség mielőbbi elérése, és ez adta az ellenálló csoportok valódi motivációját, lendületét is. A német szövetséget választó országokban azonban a politikai és katonai fordulat esetén a nemzeti és politikai célok beteljesülésének csak egy részére (vagy csekély töredékére) lehetett számítani. Ilyen értelemben a magyar ellenállás csak a „menteni a menthetőt” célkitűzésével láthatott munkához, miközben a baloldali, illetve kommunista ellenállás esetében az új és igazságosabb világért folytatott küzdelem idealizmusa is nagy jelentőséggel bírt. A magyar ellenállás nem könyvelhetett el látványos eredményeket. Ha viszont — pusztán emiatt - túlzott szkepticizmussal vagy felületesen közelítjük meg a kérdést, akkor könnyen eshetünk abba a hibába, hogy az ellenállás története a maga meddőségével úgy jelenik meg előttünk, mint egy „ének a semmiről” - amit (kérdőjellel persze) Bartha Ákos maga adott öszszegzése címéül (295.). Záró bekezdéseiben a szerző rávilágít több alapvető jellemzőre, amely nemzetközi összehasonlításban kirajzolja a magyar ellenállás igazi sajátosságait. A náciellenes erők - mint írja - „zavarba ejtően sokféle ideológiai háttérrel és motivációval” rendelkeztek, és így nem alkothattak monolitnak tekinthető csoportot (297.). Maga az „ellenállás” fogalma közel sem emelkedhetett arra a jelentőségre és eszmei nívóra, mint például Franciaországban (határozott névelővel és nagy kezdőbetűkkel: La Résistance). A mítoszok és emlékezetpolitikai megfontolások torzításai mentén a franciák a kudarcok és a kollaboráció ügyeit sokáig inkább elhallgatták, s a háború után éppúgy jóval többek hangoztatták magukról, hogy aktív ellenállók voltak, mint amennyien valóban és tényleges áldozatok árán küzdöttek. Találó ugyanitt a szerzőnek az a megállapítása, hogy a „kortársak többsége” nem kifejezetten „elvi alapon viszonyult” a náci, fasiszta vagy a kommunista ideológiához, hanem „saját boldogulásának” vagy az ország sorsának, jólétének „prizmáján” keresztül. A történész szeme előtt leginkább a tényszerű és bizonyítható igazságok kiderítése lebeg, de aligha szorítkozhat kizárólagosan ezekre, ha munkájának mélyebb értelemet kíván adni, ugyanis nemcsak feltárja az igazságot, hanem bizonyos mértékig igazságot is szolgáltat: érdemeik szerint szereplőket emelhet ki a feledés homályából, míg mások nimbuszát halványíthatják a szerző által ismertetett tények vagy egy megalapozott kritika. Ez - bár nem mindig vagyunk tudatában - nagy felelősség, amivel nem csupán a szakmának tartozunk. Bartha Ákos fontos törekvése volt, hogy a magyar ellenállás történetén belül kevéssé ismert eseményekre, szereplőkre vagy körülményekre hívja fel olvasói figyelmét. Korábban, főleg ideológiai korlátok vagy a tartósabban érvényesülő, az átélt történelemből fakadó személyes megítélés, szemléletmód miatt kevés esélye volt annak, hogy az eseményeket tágabb kontextusban, így például a még független országként követett külpolitika összefüggéseiben vizsgálják, most erre a szerző szintén kísérletet tesz. A kötet címe és alcíme is Budapestre, valamint kifejezetten a fegyveres ellenállás ügyére koncentrál. Az események óta eltelt hosszú évtizedek és az ellenállási tevékenység konspirációs jellege miatt nem tudta elkerülni a szerző sem, hogy ingoványos terepre merészkedjen, hiszen az erők és létszámok sokszor becsléseken, ellentmondásos forrásokon alapulnak. Az adatok, események és személyek sűrű egymásutánban kavarognak az olvasó szemei előtt. Lehetséges, hogy a hírhedt Edmund Veesenmayer jelentése a még csak prognosztizált magyar ellenállási készségről túlzó volt - a Turáni Vadászok Országos Egyesületére vonatkozó félelmeiről a kötet elején olvasunk-, ennek oka azonban az lehetett, hogy Veesenmayernek hangsúlyoznia kellett 398
