Századok – 2023
2023 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Caroline Mezger: Forging Germans. Youth, Nation and the National Socialist Mobilization of Ethnic Germans in Yugoslavia, 1918-1944 (Molnár Csongor)
TÖRTÉNETI IRODALOM pedig a Bánát és Bácska háború alatti eltérő történeteire összpontosít. A The Western Banat, 1941-1944 a Bánát német megszállását, a német hatalomátvétel folyamatát és a Deutsche Jugend és a Waffen-SS közötti átjárásokat tárgyalja. A The Batschka, 1941—1944a magyar honvédség bevonulásával, a magyar közigazgatás kiépülésével, a magyarországi Volksbund bácskai szerepével és a bácskai német fiatalok helyével foglalkozik a magyar államon belül. A kötet a felvázolt vizsgálódási szintek közötti átjárással írja le az általa döntőnek minősített folyamatokat, amelyeken keresztül megérthető az ifjúság szerepe. Itt a fiatalok már nem az ártatlanság szimbólumai, hanem a németség (Germanness/Germandom) versengő definícióin keresztüli tervek kitüntetett célpontjai, azok elszenvedői és egyben végrehajtói voltak. A fentiekből is következik, hogy a könyv megannyi leágazást tartalmazó transznacionális folyamatot ábrázol. Legnagyobb erénye talán, hogy a bevezetőben felvázolt módszerével - a makro-, mező- és mikroszintek közötti állandó átjárással - úgy ábrázolja a bácskai és bánáti német ifjúság beállását a horogkeresztes zászló mögé, hogy a történelmi események, hatalmi harcok, hegemón pozíciók és az emberi sorsok ismertetésével átfogó képet kaphat az olvasó. A fejezetek példás odafigyeléssel szemléltetik a bánsági és bácskai közösség töredezett identitását és identitáskeresését a Monarchia eltűnését követően a két világháború közötti délszláv államban. A németség meghatározásában egyszerre csaptak össze a központokból érkező narratívák és a helyi szervezetek (például a Schwäbisch-Deutscher Kulturbund) vagy az egyházak intenciói. A versengő elképzelések mindegyike sajátos helyet szánt a helyi németeknek. A szerző részletesen rajzolja meg azt a folyamatot, melynek eredményeképpen Hitler Berlin politikájához láncolta a helyi németeket. Az oktatási, kulturális, infrastrukturális támogatások a németországi minták — például az iskolai tantervek vagy a Gaukba való szerveződés — átvételéhez és a teljes Gleichschal tunghoz vezettek. Mezger a különböző társadalmi egyesületek - mint a birodalmi Wandervögel ifjúsági szervezet, a Verein für den Deutschtum im Ausland és a NSDAP-n belül működő Volksdeutsche Mittelstelle - programján, helyben kifejtett aktivitásán keresztül mutatja be a harcokat a helyi német ifjúságért. Emellett kiemelt figyelmet szentel a nemzetiségeket korlátozó belgrádi politika árnyékában zajló iskolán kívüli foglalkozásoknak, amelyeket a Kulturbund mellett döntően az egyházak működtettek. Az első fejezetben nemcsak az egyházak (elsősorban a római katolikus és evangélikus) nemzeti szerepéről olvashatunk, hanem általános helyzetükről is, sőt a szerző olyan marginális csoportokról sem feledkezik meg, mint a református németek vagy az apró metodista közösség. De az egyházak szerepe mellett a könyv az ifjúsági szervezetek fejlődéstörténetét is szemlélteti, vagyis azt a folyamatot, melynek eredményeképp a Kulturbund ifjúsági szervezete a Waffen-SS-t kiszolgáló inkubátorrá vált. A munka elfogultságtól mentesen ismerteti a délszláv állam belpolitikájának nemzetiségi vonatkozásait, de fontos lett volna a német-német függőségi viszony mellett Belgrád közönyét is hangsúlyozni a németek Berlin felé fordulása kapcsán. Az ifjúságnak mindegyik szereplő külön szerepet szánt, hiszen mindegyik a jövő megtestesülését látta benne. A fordulatot az 1941-es év jelentette. Mezger következtetése szerint a belső harcok alatt (amelyben a helyi német elit fokozatosan Berlin felé fordult) a német kulturális, ifjúsági és egyházi szervezetek lépésről lépésre ellehetetlenültek vagy maguk is radikálizálódtak. A nemzetiszocialista ideológia az elhaló intézményi struktúrákra rátelepedve kovácsolta, formálta a helyi német ifjúságot saját elképzelései és céljai szerint. A Deutsche Jugend- vagy Deutsche Mädelbund-tagság a német identitás kizárólagos indikátorává vált. Az interjúk ugyanakkor a fenti értelemben vett nemzetiszocialista egység törékenységéről tanúskodnak. Kár, hogy a munkában kevés hely maradt az olyan szervezett ellenállás bemutatására, mint amilyen az apatini Adam Berenz római katolikus plébános Die Donau című folyóirata volt. A Bácska kapcsán a magyar vonatkozások főleg az ismert feldolgozásokra támaszkodnak, noha tanulságos forrásokkal szolgáltak volna a magyarországi levéltárak is. 396
