Századok – 2023
2023 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Murber Ibolya: Nyugat-Magyarországtól Burgenlandig, 1918-1924. Határtörténetek az első világháború után {Törő László Dávid)
TÖRTÉNETI IRODALOM vából dolgozza fel a témát. A transznacionális orientációból következik a kötet egyik nagy erénye: a szerző nem akar igazságot tenni a Burgenland kapcsán egymással versengő osztrák és magyar nemzeti narratívák között, ugyanis mind a népi-nyelvi szempontból érvelő osztrák álláspontot (amely szerint Burgenland németajkú többsége indokolja az Ausztriához való csatolást), mind a területipolitikai alapon álló magyar nemzeti beszédmódot (amelynek megfelelően Burgenland történeti alapon a magyar államterület integráns része) logikusnak, az adott diskurzusok világán belül érthetőnek tartja. Ehhez még hozzáteszi, hogy éppen e két eltérő logikájú területkoncepció szembenállása tette lehetetlenné Bécs és Budapest megegyezését a terület hovatartozását illetően. A több különböző térfelfogás, valamint a területről (illetve a határkérdésről) szóló diskurzus újdonsága eredményezte azt, hogy a nyugat-magyarországi területeknek számos elnevezése volt ismert, miközben a „Burgenland ” név csak egy hosszabb folyamatnak köszönhetően vált elterjedtté, miután egy sor alternatíva (például a Pozsonyt is magában foglaló Vierburgenland) háttérbe szorult. A szerző a területnevek e kavalkádjában úgy segíti az értelmezést, hogy leszögezi: „Burgenland az a terület, amit Ausztria a határvita lezárása után ténylegesen megkapott Magyarországtól” (22.). A témában született osztrák és magyar munkákról írva Mürber Ibolya úgy értékel, hogy az osztrák történeti narratívát a területszerzés feletti elégedettség és öröm, míg a magyar történetírást a nemzeti szenvedéstörténet és az áldozati perspektíva uralja, s ez a helyzet azóta sem változott, tehát a kötetben tárgyalt eseményekről ma sincs közös emlékezet. A historiográfiával kapcsolatos felvetéseket talán néhány aspektusból árnyalni lehetne. Felvethető például, hogy az 1921-es sop roni népszavazással kapcsolatban inkább az osztrák nemzeti diskurzus az áldozati jellegű (még 1971-ben is jelent meg olyan könyv, amely Burgenland elveszett „szívét”, azaz Sopront gyászolja [Ludwig Pfleger: Odenburg, das verlorene Herz des Burgenlandes. Wien]), a magyar nacionalista történetírás és emlékezetpolitika pedig azóta is ünnepélyes hangot üt meg és óriási győzelemről beszél a demokratikusnak tartott eredmény tekintetében. Érdekes és további vizsgálatokat érdemlő kérdés lehet ezen felül, hogy vajon kialakulhat-e egy történelmi esemény közös emlékezete/ értelmezése, és ha kialakul, kerülhet-e úgy domináns pozícióba, hogy - legyen bármennyire is szakszerű és komplex múltértelmezés - bizonyos más narratívákat és történelmi tapasztalatokat háttérbe ne szorítson? A megbékéléssel foglalkozó elméleti szakirodalom szerint egyelőre még bizonyításra vár, hogy a kiegyensúlyozottságra törekvő professzionális történetírás hozzá tud-e járulni a történelem által is táplált ellentétek áthidalásához. (Az emlékezeti tér problematikájához újabban lásd Zombory Máté: Traumatársadalom. Az emlékezetpolitika történeti-szociológiai kritikája. Bp. 2019.) Ez a dilemma különösen élesen jelentkezik egy vegyes nemzetiségű és etnikumú határrégióban, amelynek a nemzeti szempontú homogenizálásához jelentős mértékben népirtások és deportálások járultak hozzá, ahogy arra a szerző is utal az összegző fejezet végén. A kötet az első világháború utáni nyugat-magyarországi területvitákat és a Burgenland meg alakulásához vezető eseményeket kronologikus sorrendben, jól áttekinthetően és alaposan tárgyalja, továbbá számos korabeli fényképet közöl, tehát az olvasó nem vész el a szövegtengerben, hanem az újabban egyre inkább fontossá váló vizuális dokumentumok is segítik a kor értelmezését. A könyv egyaránt támaszkodik kiadatlan és kiadott forrásokra: előbbi kategóriába különösen az osztrák és magyar állami szervek dokumentumai, utóbbiba pedig napilapok, képviselőházi naplók, valamint magánszemélyek visszaemlékezései és naplói tartoznak. Mürber Ibolya a történések magyarázatánál igyekszik több tényezőt is figyelembe venni, így kiemeli az etnikai hovatartozást gyakran felülíró gazdasági érdekeket, valamint a korabeli szereplőket motiváló eszméket (kommunizmus-antikommunizmus) és jelszavakat („nemzeti önrendelkezés”) is. Az első világháború utáni hatalmi vákuumok és lakossági erőszakhullámok bemutatásakor támaszkodik a magyar történetírás utóbbi években született eredményeire, így többek között Ablonczy Balázs, Csiki Tamás, Hatos Pál vagy Révész Tamás munkáira, akik a felülről lefelé tekintő (top-down) szemlélet helyett a történelmi tapasztalatok sokféleségének bemutatására helyezik a hangsúlyt. 393
