Századok – 2023

2023 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Pintér Zoltán Árpád: Fabriczy Kováts Mihály. Egy magyar huszártiszt két kontinensen {Lévai Csaba)

TÖRTÉNETI IRODALOM patok tevékenysége - például az ellenség ellenőrzése alatt álló területek sarcolása - a polgári lakossággal való összeütközésekhez és visszaélésekhez is vezetett. Ilyen vádak a kapitányi rangig emelkedő Kováts Mihállyal szemben is felmerültek, s ez is szerepet játszott abban, hogy ígé­retesen alakuló poroszországi katonai karrierjét feladva, 1761 márciusában újból a dezertálás mellett döntött; Lengyelországba ment, ahol bekapcsolódott az ország első felosztása előtti szövevényes politikai küzdelmekbe. A Habsburg állam szervei azonban nem tévesztették őt szem elől, Késmárkon letartóztatták és vizsgálatot indítottak ellene. Pályafutásának egyik leg­rejtélyesebb mozzanata, hogy végül felmentették. Nagy valószínűséggel ezt annak köszönhette, hogy hasznos porosz katonai térképeket bocsátott a Habsburg hadvezetés rendelkezésére. Ügy tűnt, hogy az átállásokkal és kémdrámával tarkított életút ezt követően nyugvópont­hoz érkezik: 1763 májusában házasságot kötött, majd 1767-ben fia is megszületett. A nyug­hatatlan vérű Kováts azonban házassága után nem sokkal újból bekapcsolódott a szomszédos Lengyelország politikai eseményeibe, és már itt - bár erre nincs közvetlen bizonyíték - meg­ismerkedhetett későbbi egyesült államokbeli parancsnokával, Kazimierz Pulaskival (1745- 1779). Lengyelország első (1772) felosztása azonban véget vetett itteni tevékenységének, így az ötvenes éveiben járó Kováts Mihály számára az amerikai háború látszott az utolsó lehető­ségnek arra, hogy megtorpant katonai karrierjének újabb lendületet adjon. YH7 áprilisában, családját hátrahagyva, az Egyesült Államokba érkezett, hogy felajánlja szolgálatait a fiatal ame­rikai köztársaságnak. Pintér Zoltán Árpád nagy alapossággal és rendkívül lelkiismeretesen dolgozta fel a Kováts Mihály származására, életére és karrierjére vonatkozó forrásokat, összefoglalta az eddigi szak­irodalom eredményeit, valamint bizonyos pontokon újabb adalékokkal gazdagította a tudá­sunkat. A könyv legnagyobb részét - az ismertetett életút alapján - Kováts Mihály európai katonai tevékenységének tárgyalása teszi ki, ami ennek időbeli súlya miatt el is fogadható. Pályájának egyediségét mégis az amerikai függetlenségi háborúban való szolgálata adja, hiszen életét áldozta az amerikai függetlenség ügyéért. Kováts emlékezete tehát olyan neves külföl­di katonákkal „vetélkedhet”, mint La Fayette márki (1757-1834) vagy Tadeusz Kosciuszko (1746-1817), akik - már csak a hazájuk történelmében játszott kiemelkedő szerepük miatt is - előkelőbb helyet foglalnak el a francia, a lengyel és az amerikai történelemben. A Fehér Házzal átellenben elhelyezkedő, La Fayette-ről elnevezett téren például négy külföldi katonai vezető egész alakos szobra is megtalálható, akik az amerikai függetlenségi háborúban fontos szerepet játszottak. Köztük van a francia grófé és a lengyel szabadságharcosé is, de Kováts Mihályé hiányzik. Annak ellenére tehát, hogy főhősünknek jelentős és fontos emlékezete ala­kult ki szülőföldjén és az amerikai magyarság körében, egyesült államokbeli ismertsége nem vetekedhet az említett személyekével. Egy magyar szerző persze könnyen abba a kísértésbe eshet, hogy Kováts valós érdemeit önkéntelenül vagy szándékoltan túlértékelve, az amerikai függetlenségi háború történetében a fenti személyiségekével vetekedő jelentőséget igyekszik neki tulajdonítani. Pintér Zoltán Ár­pád annak a szűkebb közösségnek a szülötte és egyik jeles képviselője, amelyből Kováts Mihály maga is származott, s amely saját identitása szempontjából fontosnak tekinti a huszártiszt em­lékének ápolását. Talán ennek lehet olyan hatása, hogy a szerző Kováts tényleges jelentőségé­nek megítélésekor pozitívan elfogult. A kérdés már csak az, hogy mindez károsan hat-e egy történeti szakmunkára? A választ annak a hadjáratnak a rövid bemutatásával igyekszem megadni, amelyben Kováts Mihály is elesett. Ennek történetét Pintér Zoltán Árpád csak vázlatosan mutatta be, inkább főhőse halála körülményeinek aprólékos rekonstruálására törekedett. Arra a kérdésre azonban nem tért ki, hogy a roham, amelyben Kováts elesett, milyen szerepet játszott abban, hogy a brit csapatok végül hozzá sem kezdtek Charles Town ostromához. Volt-e tehát értelme a magyar 390

Next

/
Thumbnails
Contents