Századok – 2023
2023 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Miskolczy Ambrus: A román középkor időszerű kérdései. Régi-új viták és közelítések {Kovács Mihai)
TÖRTÉNETI IRODALOM a hivatásos történészek körében. A rendszerváltás után kiképzett történésznemzedék legtöbb tagja magas színvonalú külföldi oktatásban részesült, ennek következtében a román medievisztikában egyre ritkább jelenség a nemzetközpontú, illetve magyarellenes közhelyek ismétlése. Napjainkban már teljesen természetes, hogy a román középkorászok olyan témákról is írnak, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt inkább csak magyar vagy szász kollégáik érdeklődésére tarthattak számot. Ma már - a teljesség igénye nélkül - az egyetemjárás és a nyugati gondolkodók erdélyi recepciója, a szentkultusz, a hiteleshelyek működése, az erdélyi nemesség genealógiája és kapcsolatrendszere vagy a regionális identitás is a román középkortörténet-írás időszerű témái. Nyilvánvaló, hogy a nemzeti történelem hagyományos témái nem szorultak ki teljesen a historiográfiai diskurzusból, de megítélésük már nem annyira egyöntetű, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Bár a szerző tudatában van a régi és új elméletek közötti feszültségnek, amit többször is hangsúlyoz a könyv bevezetőjében, a főszöveg csak utalásszerűén érzékelteti az utóbbi évtizedekben érezhető paradigmaváltást. Annak ellenére, hogy a román historiográfia rendszerváltás utáni nemzedékének képviselői gyakran fordulnak elő a könyv lábjegyzeteiben, talán a nem történész olvasók kedvéért érdemes lett volna jobban hangsúlyozni, hogy ma már Romániában is másként, árnyaltabban látják a középkor történetét, mint harminc évvel ezelőtt. Miskolczy könyvének kétségtelen erőssége a felhasznált szakirodalom nagy mennyisége és sokszínűsége (kétezernél is több lábjegyzetről és 44 oldalnyi bibliográfiáról van szó). A szerző nagyszámú írott forrást idéz a legújabb mérvadó kiadások alapján, és elemzésébe olykor másfajta primér források is bekerülnek, mint például a Hunyad megyei vagy moldvai templomok falképei. Ezzel szemben a régészeti eredményekkel kapcsolatban szkeptikus, saját bevallása szerint ezeket kerüli, mindemellett időnként beépíti érvelésébe, különösen a kontinuitás-vita kapcsán. A munka értékét növeli, hogy a szerző személyesen is ismeri a román történésztársadalom jelentős részét, a historiográfia idézése mellett olykor a szakmai körökben terjengő szóbeszéddel is alátámasztja mondanivalóját. A könyv tematikája igen sokrétű, talán éppen ezért van az, hogy - minden igyekezete ellenére - a szerzőnek nem sikerült beépítenie munkájába a legújabb medievisztikai kutatások egy részét. Mindössze néhány példát említenék. A román szerzők közül Liviu Cimpeanu nevének hiánya a legmeglepőbb, aki az utóbbi másfél évtizedben számos tanulmánnyal gazdagította a Hunyadi Jánosról, Nagy Istvánról, Vlad Tépésről és annak apjáról, Vlad Draculról, illetve a Magyar Királyság, Havaselve és Moldva közötti kapcsolatokról szóló ismereteket. Hunyadi János származása és karrierje kapcsán érdemes lett volna Lupescu Radu historiográfiai összefoglalóját idézni. Lupescu más munkái tisztázzák a hunyadi vár építéstörténetét, illetve fényt vetnek Hunyadi reprezentációjára. A Jagelló-korról szóló negatív képet a szerző némileg árnyalja, amikor elismeri, hogy azt a Mátyás-mítosz tette ennyire sötétté az utókor szemében. Alapvetően mégsem szakít azokkal a mára megkérdőjeleződött vélekedésekkel, amelyek szerint ebben az időben csökkentek a királyi bevételek, a budai udvar hanyatlott, hiányzott a rátermett katonai vezető. Ezt a magyar történetírás hagyományos megközelítését tükröző képet bizonyára még tovább árnyalta volna a legújabb kutatások, különösen Neumann Tibor, C. Tóth Norbert és Pálosfalvi Tamás alapvető tanulmányának beépítése a kötet szakirodalmába. „Vörös fonalaként” a könyv cáfolja a nemzeti érzelmektől, illetve az elmúlt rendszer ideológiai kívánalmaitól motivált neam cucerit (meghódított nép) tézisét, amely - röviden és némileg leegyszerűsítve - azt állítja, hogy a románok Erdély őslakosai, akiket a magyar hódítók és más idegenek, mint például a szászok, folyamatosan diszkriminálták. Ha Miskolczy munkája románul vagy világnyelven is megjelenik, akkor kétségtelenül az úgynevezett mítoszromboló, a szerző által revizionista realizmusnak nevezett irányzat alapvető szintézise lesz. 382
