Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
HANTOS-VARGA MÁRTA zavarát tükrözte. Bár megismételte a német püspökök korábbi állásfoglalását, mely leszögezte, hogy a nemzetiszocializmus „mint világnézet összeegyeztethetetlen a katolicizmussal”,211 mégis a lapindítás óta vissza-visszatérő szólamot hangoztatta: a folyóirat igyekszik felmutatni mindazt, ami az osztrák, portugál, német és olasz rendszerekben „örök keresztény érték”, ennélfogva a szerkesztőség véleménye az, hogy a Németországban uralkodó ideológiában „feltétlenül jó” a „bajtársi szolidaritás kifejlesztése”, valamint a „nemzeti öntudatosítás” Az anonim auktor meglepődését fejezte ki amiatt, hogy a periodikát „pogány, elnyomó, diktatórikus áramlat” iránti szimpátiával vádolják, hiszen 1932 nyarán maga Ernszt Sándor „sok tekintetben [...] példának állította Hitlert”.212 A hivatkozás sántított, nem csupán amiatt, hogy a politikai erőviszonyok és kilátások már egészen mások voltak, hanem azért is, mert a prelátus hajdan érzékeltette a politikai és lelkiismereti szabadságra leselkedő veszélyeket. Noha a névtelen hírlapíró a német rezsim működése kapcsán sérelmezte a katolicizmus elhallgattatását és a keresztény egyházak üldözését, de a „totális állam” embert és közösséget (így a zsidóságot is) abszorbeáló ténykedését nem. „Nem arról van itt szó, hogy a fajimádat milyen katolikus tanba ütközik, vagy hogy a sterilizáció milyen tételes törvényt sért, hanem arról, hogy a törvényben [a konkordátumban és az állami polgári jogban - H.-V. MJ biztosított szabadságot nem hagyták meg. Hogy az állam egész erejével a katolikusok ellen fordul.”213 Az intézményrendszer, vagyis a katolikus egyház leválasztása az általa megjelenített értékrendtől azonban abszurditás. 1933 elején a Korunk Szava még az elsők között figyelmeztetett az etatizmus német földön feltűnt újszerű formájára. „Az állam minden és minden, ami létezik: állam. Azaz: az állam az életnek minden megnyilvánulására és területére kinyújtja kezét, nem azért (mint azt a katolikus fölfogás is mondja), hogy őrködjék, fegyelmezzen és akciókat elősegítsen, hanem azért, hogy mindent magából és a maga képére alakítson. Nincsen az életnek többé olyan zúga, amely az állammal szemben egyéni jogát és bizonyosfokú szabadságát megőrizhetné [...] a radikális nacionalizmus a nemzetnek és a fajnak, mint bálványoknak áldoz, és mindent ezek alá rendel.”214 211 A német püspöki kar az 1930-as évek elején megtiltotta a katolikusoknak az NSDAP tagságot, melyet 1933 márciusában feloldott. A korabeli, nehezen átlátható helyzetről lásd Miccoli, G.: Les Dilemmes et les silences i. m. 129-137. 212 A volt népjóléti és vallásügyi miniszter cikkét még a Völkischer Beobachter is lefordíttatta. Az apologetikus megjegyzés fondorlatos volt. Ernszt három jellegzetességet sorolt: Hitler mindenek fölé helyezi „a germán faji gondolatot”; küzdelme „már nem politikai küzdelem, hanem hadjárat”; új kezdetekhez, a terror megjelenéséhez jutott a világ. Ennek ellenére elismerő szavakat is ejtett Hitler kitartásáról és „fajszeretetéről”. Ernszt Sándor: Hitler. Nemzeti Újság, 1932. június 4. 1-2. 213 Berlini tévedés. Uj Kor 2. (1936) 29. sz. 3. 214 Heinrich Getzeny: Mi ellen küzdünk ma? Korunk Szava 3. (1933) 6. sz. 88-89. 377
