Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
HANTOS-VARGA MÁRTA nyomatékosította, hogy a kortárs civilizációban e vonás meghonosítása a zsidóság küldetése. A hajdani liberálisok szerinte abban tévedtek, hogy a zsidókérdés megoldására elégségesnek gondolták az emancipációt és a recepciót. Aláhúzta, hogy a származás és a hitfelekezet miatt senki sem rövidülhet, s ezen alapelvhez „minden értelmesen és erkölcsösen igazgatott országnak ragaszkodnia kell”. A katolikus politikának pedig „dicsőségére válna”, ha segítené ezen eszme felülkerekedését - zárta okfejtését. 1936 márciusának idusán nyolc személyt faggattak. (Közülük hárman voltak izraeliták.) Eckhardt Tibor, az egykori fajvédő, majd kisgazda politikus sem közvetlenül a feltett kérdésekre felelt, viszont határozottan fogalmazott a probléma lényegét illetően. A zsidókérdés „kenyérkérdés” — hangsúlyozta. A zsidóság „aránytalanul magas” jelenléte egyes pályákon ugyanis „a nehézhelyzetbe szorult magyarfajú értelmiség” előmeneteli lehetőségeit csökkenti. A „túlélés verseny” állandó összeütközéssel jár. Eckhardt a gyakran ismételt álláspont szerint - a logikai ellentmondással nem törődve - a konkurensnek tartott „magyarrá lett zsidókat” tette felelőssé a feszültségekért. Ezek ugyanis szerinte nem „szeparálódtak el” a „lelkében, kultúrájában, felfogásában idegen”, „galíciai társaságtól”. Ha megtennék, „a zsidó-kérdés túlnyomó részben elvesztené bántó jellegét s egyszerű idegenellenőrzési és munkavállalási problémává zsugorodnék össze”.163 163 Eckhardt Tibor: Nem antiszemitizmus az, ha valaki a zsidóság és a befogadó népek viszonyát vizsgálja. Uj Kor 2. (1936) 6. sz. 107. 164 Kriegs-au Emil: Zsidómisszió. Uj Kor 2. (1936) 6. sz. 107-108. A városmajori plébános, Kriegs-au Emil (1881-1957) kizárólag spirituális síkon közelítette meg a kérdést. Bízott benne, hogy amennyiben a katolikusoka „Szentírás szellemében” fordulnak e témához, a megoldáshoz is közelebb kerülnek. A Bangha Bélával egyidős lelkipásztor merőben más szemléletet közvetített, mint jezsuita paptársa. A kereszténynek meg kell látnia a zsidóságban „Krisztus népét” - hangsúlyozta. „Ne nézzük a zsidóságot azzal a borzasztó és elijesztő gondolattal, hogy megtagadta Krisztust. Mert mi az igazság? Az egész nép megtagadta? Nem, csak egy része.”164 Az elemzés az antijudaista érveket józan kijelentésekkel közömbösítette: a jézusi tanítás más népek esetében is hasonló kettészakadás okozott volna. Ezek a mára már evidenciának számító kijelentések a második vatikáni zsinat (1962-1965) előtt forradalminak számítottak. „Igazságos lélekkel, alázatosan, szeretettel, megértéssel, részvéttel” kell nézni a „Krisztustól valahogyan elsodortaknak utódait” — lepte meg antiszemitizmusra kondicionált célközönségét, s a konvertiták őszinte befogadására bíztatott. Semmiféle toposzt nem használt, következetesen érvelt és saját szakterületén maradt. A helyenként talán jámborkodónak tűnő szavak nála a valóságismeret jelei voltak. A keresztények egyik feladatát abban látta, hogy 367
