Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
ANKÉT A ZSIDÓKÉRDÉSRŐL AZ UJ KOR KATOLIKUS FOLYÓIRAT HASÁBJAIN visszavezessék a zsidóságot őseik hitéhez és a próféták lelkületéhez. Ezen keresztül ugyanis könnyebben fogadják el „az ő vérükből származó” Messiást is. Arra intett azonban, hogy a „lelki asszimiláció” egy hosszú, belső folyamat.165 Csattanós zárómondatával a páter visszaidézte, hogy a magyarságot a pogányságból Szent István király emelte ki és „vezette Krisztushoz”. 165 Uo. 108. „Hiába más faj a zsidó, ha magába fogadja Krisztus szellemét, akkor a szellemnek felsőbbséges erejével szintézisbe jut a keresztény magyarsággal.” 166 Komlós Aladár: Asszimiláción és cionizmuson túl. Uj Kor 2. (1936) 6. sz. 108. „Ha sokat hangoztatják, hogy idegenek vagyunk, végül valóban idegenek lehetünk.” 167 Uo. 108. A cionizmust erkölcsi értéknek, valamint a zsidóságuktól menekülő asszimilánsok identitásvesztésére adott reakciónak tartja. 168 Lányi Ede: Hol a megoldás kulcsa? Uj Kor 2. (1936) 6. sz.109. „Végre is honalapítóink és fenntartóink nem azért dolgoztak ás áldoztak, hogy kíméletlen liberális gazdálkodás útján idegenek vegyék ki kezéből a pénzt, lába alól a földet.” 169 A zsidókérdés Magyarországon. A Huszadik Század körkérdése. Huszadik Század 18. (1917) 2. sz. [36. kötet] 114-117. 170 Patai József: Kérdések az „Uj Kor” kérdéseihez a zsidókérdésről. Uj Kor 2. (1936) 6. sz. 109. Komlós Aladárt (1892-1980) az Uj Kor „kiváló íróként” és a Zsidó Gimnázium tanáraként mutatta be. Mint a Nyugatba. verseket és elemzéseket küldő költő Hatvány Bertalan, ő is a személyes döntés jelentőségére mutatott rá, amelyet a külvilág reakciója természetesen nagyban befolyásol.166 Ezért átfogó megoldást sem az asszimilációban, sem a cionizmusban nem látott. A zsidóság helyzetét a diaszpóra lét miatt kialakult „népközösségként” vagy „félig-népként” határozta meg. Önvallomása tárja fel leghívebben álláspontját: „Igenis zsidó a fajtám; de tagja vagyok a magyar nemzetnek is, mely már nem etnológiai, hanem szellemi fogalom; sőt érzem hozzátartozásomat egy harmadik, még tágabb közösséghez, az emberiséghez is.”167 Az irodalomtörténész úgy vélte, a magyarországi zsidóságnak meg kell jelenítenie a két közösséghez tartozás pozitív hatásait, köztük „a nemzeti önzés elvakult fanatizmusától való mentességet”. A következő felkért hozzászóló, Lányi Ede jezsuita házfőnök, nem vesztegetett sok időt a feladatra. Pár sora egy az antijudaizmus és antiszemitizmus mezsgyéjén mozgó kifakadásként is értelmezhető.168 Nézete a probléma nagymértékben szimplifikált magyarázata: szerinte a „rabbinikus-talmudista lelki táplálék” és a „közös történeti sors” formálta „lelki egység” egyesíti a zsidóságot, amely a magyarságtól „idegen”, „be nem olvadó”, a „liberalizmus minden bűnét vérében hordozza”, ráadásul „a legnagyobb könnyűséggel csúszik át mindenféle radikalizmusba”. Megoldásként a törvénykezés szigorítására tett célzást. Patai József a Múlt és Jövő periodika szerkesztője, a magyarországi cionista mozgalom egyik vezetője már a Huszadik Század 1917. évi ankétján is megszólalt. 169 Most nem kívánt reagálni a pontatlanul megfogalmazott s orientáltan feltett kérdésekre. Egyébként is túl szűknek érezte a hírlapi vita kereteit.170 Rövid terjedelmű írása mégis lényegi elemeket tartalmazott: a válaszadók közül 368
