Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
HANTOS-VARGA MÁRTA tárgyaló glosszákban, idézetekben, sőt 1936 tavaszán négy lapszámban megjelenő ankét keretében125 találkoztak a zsidókérdéssel. 125 A zsidókérdés feldolgozása (körkérdésként) szerepelt a Korunk Szava tervei között is. A Korunk Szava ankétja. Korunk Szava 6. (1936) 3. sz. 46. A vetélytárs lap az ötletet vagy elcsente, vagy eleve beütemezte. Tizennégy ismert személyiséget invitáltak vitára. 126 Kovrig gazdag pályájának és életművének a szakkönyvekkel ellentétben sokakhoz eljutó publicisztika csupán egy szegmense. Életének későbbi szakaszáról: Petras Eva: „Totális állam és keresztény álláspont összeférhetetlen”. Kovrig Béla nézetrendszere és tevékenysége a totalitarizmusok szorításában. In: Útkeresés két korszak határán. Szerk. Klestenitz Tibor - Petrás Éva - Soós Viktor Attila. Bp. 2019. 85-96. 127 Ablonczy Balázs: A miniszterelnök élete és halála. Teleki Pál (1879-1941). Bp. 2018. 240. 128 Kovrig 1935 májusa és 1936 szeptembere között volt a lap főmunkatársa. Az első félévben öt hoszszabb cikket jelentetett meg. Az idézett kifejezések helye: Erőteljes kormányhatalom vagy totális államiság. Uj Kor 1. (1935) 4. sz. 7-8.; Mi jogosít hatalomra? Uj Kor 1. (1935) 6-7. sz. 8-9.; A hiányzó magyar társadalmi demokrácia. Uj Kor 1. (1935) 14. sz. 7-8. A további két publikációban elhagyta az áthallásos kifejezéseket. 129 Kovrig B.: Erőteljes kormányhatalom i. m. 7-8. A szerző a „magyar közjó” kifejezést három alkalommal is használja. Egyebek mellett a nemzeti vagyonosodás és jövedelem-megoszlás megváltoztatása, a politikai hatalom fölé növő magán- és gazdasági hatalmasságok korlátozása is karakterisztikus utalás. 130 Gogolák Lajos válasza. Jelenkor 2. (1940) 10. sz. 8-9. Úgy vélte, hogy Kovrig Korfordulón című munkája a szabadság és diktatúra kérdéseiben egyáltalán nem világos állásfoglalás, ezért „nem Az indulás hónapjaiban Kovrig Béla (1900-1962) szociálpolitikai tárgyú cikkeinek egy-egy részlete, továbbá gróf Festetics Domonkos citátuma mutatott ebbe az irányba. Kovrig kiváló szakember volt,126 az Országos Társadalombiztosítási Intézet aligazgatója, később Teleki Pál egyik legközelebbi munkatársa.127 Egyrészt átvette a „korszellem” nyelvi formuláit (néptörzs, a magyarság biológiai értékállománya, a társadalom életenergiáinak szintézise, a népszeretet keresztségétől megváltott nacionalizmus, magyartárs),128 másrészt szövegezési technikájával helyenként olyan kétértelműséget teremtett, amelyből rendkívül könnyen lehetett a zsidó túlhatalom megszüntetésére asszociálni. Szerinte az „országiás új rendjének” keresése, az állami „szociális reform” kieszközlése nem más, mint a „magyar közjó” megszakítatlan munkálása: a kereszténység kincseinek és a „magyarság külön nagy értékeinek” megbecsülése. Ha a rendszerkritika, így a „létező társadalmi hatalmi helyzet módosításának” elvárása nem járt volna együtt a „magyar” jelző ismétlődő hangoztatásával, általános kapitalizmusellenes bírálatnak is kezelhetnénk az írást. Csakhogy az alkalmazott kifejezési mód ugyanúgy előhozhatta a szabadgondolkodó, tehetős, betelepült zsidó kliséjét is. „Mi igenis azt akarjuk, hogy a társadalmi küzdelem ne veszélyeztesse a hierarchikus értékrendszer uralmát, ne morzsoljon fel katolikus és magyar értékeket, ne emeljen uralomra olyan társadalmi csoportokat, amelyek kiemelkedő helyzete veszélyezteti az egyetemes magyarság népi értékeit.”129 Gogolák Lajos, z Magyar Szemle, a Jelenkor és a Magyar Nemzet munkatársa egy fél évtizeddel későbbi Kovrigmű kapcsán kitért a félreérthetőségre mint stílusjegyre.130 A szerkesztő (ség), 361
