Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
ANKÉT A ZSIDÓKÉRDÉSRŐL AZ UJ KOR KATOLIKUS FOLYÓIRAT HASÁBJAIN „Mindenkivel békességben lefolytatni harcunkat az Egyházért és egy keresztény, nemzeti Magyarországért” — ekként fogalmazta meg a triász legfőbb törekvését, majd a Korunk Szava átszervezett szerkesztőségét denunciálva az Uj Kor „mozgalmát” helyezte az áldozat szerepébe: „Kezdettől fogva nem állottam a harc álláspontján és sohasem akartam végsőkig feszíteni valamit, amibe ezt a mozgalmat a gyűlölet-sugalta (sic!) indíték kényszerítette bele, s amire mi csak válaszolni akartunk.”96 Az újságíró a levél írásakor az 1938. évi XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus97 előkészítő csoportjában foglalatoskodott. Véletlen egybeesés, hogy Széchenyi György ugyanekkor számolt be a hercegprímásnak nemzetgyűlési munkájáról, a németországi katolikusok érdekében mondott, számtalanszor félbeszakított beszédéről. E tudósításra Serédi Jusztinián köszönő szavakkal felelt.98 96 EPL 1677/1937. 2-3. lap. 97 A rendezés jogának elnyeréséről s a világtalálkozó előkészítéséről lásd Fejérdy András: A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Állandó Bizottsága és a Szentszék szerepe a kongresszus szervezésében. In: Vándorlásunk társa lett. Szerk. Hegedűs András. Esztergom-Bp. 2020. 6-29. 98 EPL 1983/1937. Széchenyi György interpellációja. Az irat tartalmazza a gróf 1937. június 4-én kézzel írt levelét, valamint a németországi vallásüldözés tárgyában elmondott, a közbekiabálások miatt be nem fejezett felszólalása különlenyomatát. Tizenöt perc helyett nyolc-kilenc percet tudott csupán beszélni. Széchenyi György a német vallási viszonyokról. Nemzeti Újság, 1937. május 27. 6. 99 Aradi Zsolt: Amiről dönteni kell. Uj Kor 1. (1935) 2. sz. 7-8. „[...] egyetlen nagyhatalom van csak, mely [...] egy órát sem vesztegelt, mint őszi estéken az árnyék, a víz alatti hínár makacs alattomosságával és az alacsonyrendű élőlények szüntelen féregmozgásával növekszik: a szovjet.” A rém. Uj Kor 2. (1936) 4. sz. 64. Más példák mellett minden egyes Spanyolországgal foglalkozó írást ide lehet sorolni. Az Uj Kor köré gyülekező írókat és közéleti személyiségeket Aradi tartotta öszsze. Szerepét maga is kidomborította az említett levelekben. A periodikát — korabeli megítélés szerint is - furcsa kettősség jellemezte. Jól választott és jól fordított publikációival a lap a nyugat-európai, élettel teli katolicizmust, a világegyház spirituális és szociális megújhodását mutatta be. A francia katolicizmus legnívósabb folyóirataiból {La Vie intellectuelle, Sept, La Vie catholique) válogattak szemelvényeket. Az alulról szervezett mozgalmak históriája, valamint a laikusok közösségépítő munkálkodása, hozzáértése is fókuszban maradt. Az elmélyültebb lelki életre való ösztönzés sem került le az oldalakról. S miként a Korunk Szava olvasói már megszokhatták, nők is küldhették be rövidebb-hosszabb írásokat. Ellenben amikor a politika terrénumára léptek, a közelmúlthoz képest teljes fordulattal markánsan jobboldali látásmódot közvetítettek. Harsány kommunistaellenes szólamok tűntek fel: a materialista, embertelen, „sátáni falanxot” a bolsevik Oroszországgal, az egyházüldöző Mexikóval, azután a baloldali Spanyolországgal azonosították.99 Eközben a nemzetiszocialista Németországgal kapcsolatban konciliáns hangot ütöttek meg, s nyilvánvaló volt a szerzői gárda tekintélyelvű rendszerek irányában megnyilvánvaló szimpátiája is. Az „új világ”, „új felfogás”, „új embertípus” 356
