Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
ANKÉT A ZSIDÓKÉRDÉSRŐL AZ UJ KOR KATOLIKUS FOLYÓIRAT HASÁBJAIN különbözött ettől az állásponttól.53 Azok az ifjak, akik a „társadalmi, gazdasági, szociális és nemzetközi igazságtalanságok láttán” harcolni akartak „a francia forradalom jelszavai, a múlt századból ittmaradt szellemi atmoszféra” ellen,54 nehezen tudták volna kivonni magukat az említett ideológiai és közéleti impulzusok hatása alól.55 Életútjuk elemzésekor természetesen az egzisztenciális kérdéseket, az értelmiségi karriert biztosító közeghez való alkalmazkodást is tekintetbe kell venni. Az említett irodalmárok mindegyike éveken keresztül a Bangha irányította Magyar Kultúra szerzője volt, köteteiket a lap könyvsorozata jelentette meg. A Központi Sajtóvállalat országos napilapjai {Nemzeti Újság, Uj Nemzedék) szintén közölték cikkeiket. Ezek az újságok is emlékeztettek alkalomadtán a „zsidó térfoglalásra”. 53 Haller István: A keresztény politika. Bp. 1926. Két külön fejezetet szentelt a zsidókérdésnek. 54 Mihelics Vid: Katolikus ifjúságunk szociális szelleme. Magyar Szemle 14. (1932) 2. sz. 134-143.; Vid Mihelics: Jeunes forces dans le catholicisme hongrois. Nouvelle Revue de Hongrie 49. (1933) 682- 688. Mihelics a francia értékekhez adaptálta idegen nyelvű cikkét. Feltűnően hangsúlyozza a többség demokráciához való ragaszkodását, holott e kérdést kerülte az eredeti változatban. 55 Az 1920-as években felnőtt új értelmiségi-középosztályi generáció szellemi útkereséséről, sokszínűségéről, reformvágyáról lásd Püski Levente: A Horthy-rendszer. Bp. 2006. 249-253. 56 Aradi Zsolt: Valami, a magyarországi zsidókérdésről. Korunk Szava 4. (1934) 13-14. sz. 274-275. 57 „[...] mérhetetlen károkat [okoz] továbbra is a zsidóságnak az a galíciai tömeg, mely jobban gyűlöli a kereszténységet és a másfajtájút, mint ahogy a legvéresebb szájú antiszemita gyűlöli a zsidóságot. [...] A magyar közönség inficiálódott a galíciai lapok szellemétől, és az egyik rész fél véleményt nyilvánítani, mert attól tart, hogy megsérti őket, a másik pedig nem hisz el semmi hírt, mert fél, hogy zsidószemüvegen át látja őket.” Uo. 274. A galíciai bevándorlás ekkor már fél évszázada megszűnt. Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza. Századok 152. (2018) 31-60. A Korunk Szava 1934 nyaráig csak elvétve — konkrét eseményekről vagy tendenciákról írva - hozta szóba a zsidóságot, illetve a világgazdasági válság és a politikai félteke átrendeződése kapcsán az antiszemitizmust. Ebben Aradi Zsolt egy könyvfejezetének publikálása hozott fordulatot.56 Okfejtése minden téren, így dinamikájában is emlékeztetett Bangha Béla publicisztikájára. Abszurd és mellbevágó állításokat57 enyhébb kijelentések követtek, amelyek első pillantásra valamiféle megoldási lehetőséget sejtettek, mígnem kiderült, hogy a zsidóság számára nincs valódi alternatíva. Aradi két megállapításból indult ki. Egyfelől úgy látta, hogy a „jövevények hallatlan előretörése” a számában jelentéktelen magyar középosztály „szellemi és világnézeti elzsidósodásával” járt együtt, másfelől azt állította, hogy az ország az idegen „elemeket” nem tudja „sem lelkileg, sem fajilag felszívni”. Mindamellett hangoztatta, hogy a „túlzó zsidó faji szellem” kihatásait a keresztény nemzetnek kötelessége megakadályozni. Hogyan? Válasza egyrészt kissé fenyegetőre sikeredett, másrészt nem volt koherens. Cselekvés hiányában a németországihoz hasonló „súlyos véget” jósolt, de nem tanácsolta sem a „félművelt zsidózást”, sem a problémát elleplező „nyugati eljárást”. Hitelesebb életet, „az embereknek keresztény szellemmel való telítését” javasolta. Olvasatában azonban ez nem 350
