Századok – 2023
2023 / 2. szám - KAPISZTRÁN JÁNOS LEVELEZÉSE - KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS PERSPEKTÍVÁK - Letizia Pellegrini: Európa és a középkor határvidékén. A Kapisztrán-levelezés, a Magyar Királyság és az oszmán hódítás
LETIZIA PELLEGRINI Angliában, nem véletlen, hogy a konstanzi zsinat vitái során személyét a máglyán megégetett Húsz János alakjához kapcsolták. Másrészt intézményi szinten ugyancsak jelentős a konstanzi zsinaton kidolgozott és támogatott konciliarista reform (amelyet Luxemburgi Zsigmond császár, a zsinat egyik főszereplője is támogatott), mely az eredetileg elképzelttől eltérő eredményt hozott. Valójában rámutatott a pápaság által tervbe vett, saját, kizárólagos hatalmát visszaállítani próbáló reform lehetetlenségére: a IV. Jenő és a bázeli zsinat közötti szakítás pedig nyilvánvalóvá tette a kétféle reformkövetelés összeegyeztethetetlenségét. Az egyház reformja végül szükségszerűen megvalósult, de nem a Róma által meghatározott egyoldalú formában. Olyan érzékeny témák befolyásolták létrejöttét, mint az V. lateráni zsinatot megelőző időszak vagy a későbbi tridenti zsinat eseményei.12 Ezek az időrendi határok egybeesnek a reformáció sikerével, amelynek alapelveit egy német Ágoston-rendi szerzetes vázolta fel, aki csalódott a pápaság által támogatott, a püspöki kar által jóváhagyott és a domonkos szerzetesekre bízott bűnbocsánati gyakorlat lelkipásztori és teológiai értékében. A Luther Márton és Johannes Tetzel közötti összehasonlításban megmutatkozik a pápai hatalom német megítélése, és erősen kifejeződik a „pápista” kereszténység elutasítása, ami már a 15. század közepén kialakulóban volt, amikor Szászország elutasította Kapisztrán János elképzeléseit.13 12 Utalok például a Quirini és Giustiniani kamalduli szerzetesek által 1512-ben a pápának bemutatott tervezetre: Libellus ad Leonem X, valamint a Consilium de emendanda Ecclesiara (1537), amelyet III. Pál rendelt meg a pápa által létrehozott és Gaspare Contarini bíboros elnökletével megbízott bizottságban. A két kamalduli szerzetes Libellusának III. részét a török problémának szentelte, és támogatták a megbékélt keresztények keresztes hadjáratát, ha megtagadják az igaz hitre való áttérést. Annales Camaldulenses I-IX. Ed. Johanne Benedicto Mittarelli - Anselmus Costadoni. Venice 1755 — 1773. IX. 630-653., 709., 717. 13 Letizia Pellegrini — Ludovic Viallet: Between Christianitas and Europe: Giovanni of Capestrano as an Historical Issue. Franciscan Studies 75. (2017) 5-26. A 15. és a 16. század közötti átmeneti időkben, amikor a reformokból reformáció lett, már nem merült fel a keresztény Európa határainak kérdése, amelyet belsőleg teljesen megosztottak a különböző keresztény felekezetek. Róma immáron a római katolicizmus központja lett, és a század közepén - majd a tridenti zsinat időszaka alatt - az augsburgi vallásbéke szentesítette a területi elv szerinti felekezeti hovatartozás elvét. Másrészt a Jelenések által megjövendölt „új ég és új föld” felfedezése átrajzolta a „Herkules-oszlop okig” (Gibraltárig) tartó világ, afinis terrae határait. A Földközitenger, mely az ókorban és a középkorban Kelet és Nyugat súlypontja volt, átadta a helyét egy transzatlanti dimenziónak. 1492 - ha csak szimbolikusan is - a középkor végének és az újkor kezdetének tankönyvi, mesterséges határdátuma lett. Európa határaihoz, amelyeket a középkor embereinek tudatában az antik Távol-Kelet jelölt ki, most a másik oldalról csatlakozott az Amerika által megtestesített „új Nyugat”. 221
