Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fábián Máté: Egy fajvédő főispán a Horthy-korszakban. Borbély-Maczky Emil (1887–1945) (Ablonczy Balázs)
TÖRTÉNETI IRODALOM mazottakkal (így a 2020-ban elhunyt Kő Pál szobrászművésszel) folytatott kimerítő levelezésből vagy a családi használatra készült és megszerzett kéziratok alapos elemzéséből hozta elő. Korábbi publikációi arra utalnak, hogy Fábián Máté elgondolkodott a történeti életrajz értelmén és célján is, és felismeréseit igyekezett bedolgozni a Borbély Maczky-életrajzba. Kötete nemcsak annyiban fontos a Horthy-korszak megértéséhez és megértetéséhez, hogy bemutatja a helyi hatalomgyakorlás technikáit egy, a vármegyéjét 1922-1923, illetve 1930 és 1944 között vaskézzel és a mindenkori kormányzat iránt tanúsított végtelen lojalitással irányító politikus életén keresztül. A biográfia arra is jó alkalom, hogy a magyar historiográfiában a két világháború közötti szélsőjobboldal természetéről zajló csendes disputához is hozzátegye a magáét: a vita centrumában az a kérdés áll, hogy mennyiben van folyamatosság az 1920-as évek fajvédői és az 1930-1940-es évek nemzetiszocialistái, szélsőjobboldali radikálisai között. Egyik oldal (az egyszerűsítés végett: Gyurgyák János, Paksa Rudolf és újabban Bartha Ákos munkái) a megszakítottságot vagy a nem problémamentes kapcsolatokat hangsúlyozzák, míg mások (Kovács M. Mária, Karsai László és eltérő hangsúlyokkal Ungváry Krisztián) a radikálisok folyamatosságát emelik ki. Az bizonyos, hogy Borbély-Maczkyból nem lett Bajcsy-Zsilinszky Endre, Eckhardt Tiborral meg egyenesen annyira rossz lett a viszonya, hogy az 1930-as években a párbajozásig jutottak. A főispán a Gömbös-kormány helyi képviselőjeként visszafogta ugyan antiszemitizmusát, de később, a zsidótörvények időszakában nem okozott gondot számára újra elővenni. Majd 1944-ben minden látható lelki tusa nélkül vett részt a helyi zsidóság deportálásának megszervezésében. Ugyanakkor a nyilasok azzal kezdték uralmukat Miskolcon, hogy a korábbi főispánt 1944 októberében letartóztatták, kellőképpen illusztrálva, hogy ez a szélsőjobboldali viszonyrendszer korántsem egyértelmű. Éppen ezért jobb lett volna a könyvben többet olvasni Borbély-Maczky és a helyi szélsőjobboldal viszonyáról, az utóbbiak ellen foganatosított intézkedésekről; bár ha a Fábián Máté által alaposan átnézett helyi levéltárban erről nincs több, akkor bizony nincs mit tenni. Tekintettel arra, hogy a korabeli Magyarország egyik legmagyarabb vármegyéjéről van szó (98,2% magyar az 1930-as népszámlálás szerint), a nemzetiségekkel, így a Volksbunddal szembeni fellépés minden bizonnyal nem igényelt sok erőfeszítést a főispántól, azonban a borsodi iparvidék munkásmozgalmai valószínűleg okoztak némi fejtörést. A lengyel menekültek fogadása körüli érdemeit esetleg kiegészíthették volna a borsodi lengyel menekültekről (például a belsőbocsi táborról) szóló passzusok, ám vélhetően itt megint csak forráshiánnyal állunk szemben. Bár a szerző néhol hajlamos a korabeli, jócskán apologetikus írások egyes megfogalmazásait, fordulatait átvenni, ezeket ügyesen kontrapunktozza. így amikor megemlíti, hogy Borbély- Maczky a magasabb állásokra (államtitkári posztra, budapesti főpolgármesterségre) vonatkozó invitálásokat mindig elutasította, Fábián hozzáteszi: nemcsak a „vármegyéje iránt érzett szeretete és elhivatottsága”, hanem „talán a megszokott kényelem” miatt is (159). Mintaszerűnek tekinthetők azok az oldalak, amelyeken Fábián Máté főhőse 1924-es és 1926-os választási győzelmét írja le, és elmagyarázza, hogy hogyan jutott hozzá a volt és leendő főispán ehhez a fajvédők között inkább kivételesnek tekinthető győzelemhez. Alaposan elemzi a vetélytársakat, stratégiáikat, a kormánypárt választási kampányát és a miskolci politika társadalomtörténetét. Az alapos és igazi történészi elhivatottságról tanúskodó mű egy vármegyéjében rendkívül aktív, bizonyos szociális érzékenységtől sem mentes, de azért kiskirályi attitűdökkel jócskán megvert hivatalnokot és politikust mutat be a főispán személyében, aki féltékenyen vigyáz hatalmára. Ezért ellenzi Nagy-Miskolc létrehozását vagy egyes községek amúgy logikus hozzácsatolását Heves vármegyéhez. Érdemei között bizonyosan ott van a tiszai árvízmentesítés megszervezése vagy a bükkaljai barlanglakások felszámolása. Az utóbbiak esetén ugyanakkor Fábián Máté jól illusztrálja az alapvetően 19. századi gyökerű, jótékonykodásra alapuló szociálpolitika határait: az alapproblémát (a lakásadó körüli nehézségeket, a magas bérleti díjakat és a munkanélküliséget) egy efféle beavatkozás nem orvosolhatta abban a régióban, amelyről Szabó Zoltán szociográfiai művei szólnak. Szabó mű198
