Századok – 2023
2023 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Mihalik Béla Vilmos: A kétszer megváltott nép. Katolikus egyház a Jászkunságban (1687-1746) (Nagy Kornél)
TÖRTÉNETI IRODALOM ségüket pénzért megváltották, de kiváltságaik megmaradtak: földesuruk közvetlenül a király volt, ám az uralkodói joghatóságot a nádor {palatinus} gyakorolta felettük mint a jászkunok főbírája és kapitánya. A 16. század fontos változásokat hozott a két nép életében. Míg a kunok a reformáció hívei lettek, addig a jászok megmaradtak Róma hitén, de nekik is szembe kellett nézniük a protestantizmus megjelenésével, illetve a protestánsok betelepülésével. A hódoltság következményeként igen jelentősek voltak a demográfiai változások is a Jászkunságban: a nevezett területek több alkalommal is elnéptelenedtek, sőt a lakosság is kicserélődött. A jászkunok privilégiumai azonban továbbra is megmaradtak, és az oszmán-törökök kiűzését követően I. Lipót császár és király (1657-1715) kiváltságaikat legalább öt ízben megerősítette. Az udvar új szerzeményi területként tartotta számon az oszmán-törököktől visszahódított Jászkunságot. A felszabadító háborúk azonban jelentős pénzügyi terheket róttak az udvarra, és emiatt Bécsben úgy döntöttek, hogy eladják a Jászkunságot, ami azt jelentette, hogy a terület lakosságát jobbágyi sor fenyegette. E folyamat az 1699. évi összeírással vette a kezdetét, és az 1702. március 22-én kelt királyi oklevél kihirdetésével teljesedett ki. E szerint a Jászkunságot kivették a nádori joghatóság alól, és 500 ezer rajnai forintért eladták a Német Lovagrendnek. Mihalik Béla Vilmos könyve a legújabban feltárt források segítségével ennek a folyamatnak a politika- és egyháztörténeti előzményeit és következményeit vizsgálja az 1745. évi redemptióval bezárólag. A könyvnek számos erénye és erőssége van, amelyek közül csak néhányra szeretném felhívni a figyelmet. A szerző a bevezetőben, amely nélkül nehezen érthetnénk meg a jászkun redemptio történetét, nagyon alaposan utánajárt a Jászkunság kutatástörténetének, és ezt nemcsak egyháztörténeti szemszögből foglalta össze. Ugyancsak komoly erénye e fejezetnek, hogy szerzője áttekinti a jászok és kunok történetét a betelepüléstől az oszmán-törökök kiűzéséig, különös hangsúlyt fektetve a jászok és a kunok konfesszionális helyzetére is. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy míg a kunok „pogány” sámánhitű népként, addig a jászok (vélhetően) ortodox keresztényekként telepedtek meg a Magyar Királyságban. Mihalik Béla Vilmos különösen nagy figyelmet fordít annak bemutatására, mekkora ellenállás és tiltakozás fogadta az 1702. évi királyi oklevelet nemcsak a privilégiumaikat elvesztő lakosság, hanem a korabeli magyar elit részéről is. Sőt, a bécsi rendelkezés az egyház számára is jelentős feszültségforrást jelentett, hiszen a Jászkunságot egyházi joghatóság szempontjából felügyelő egri és váci püspökök úgy gondolták, hogy az udvar, illetve a Német Lovagrend „erőszakkal” és „egy nevezetes tollvonással” fosztotta meg őket a területtől, ahol az oszmán-törökök kiűzése után már nagy erőfeszítéseket tettek a helyi egyházszervezet újjászervezésére. Fontos azt is megemlíteni, hogy a nevezett oklevélben foglalt rendelkezések megvalósulása késedelmet szenvedett, amely elsősorban a Rákóczi-szabadságharc kitörésével magyarázható. Nincs abban semmi meglepő, hogy a kiváltságaiktól megfosztott, jobbágyi sorba taszított jász és kun népelemek tömegével csatlakoztak II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez, aki kilátásba helyezte privilégiumaik visszaállítását. A szerző ezután bemutatja, hogy miképpen épült ki a Jászkunság katolikus egyházszervezete, és hogyan fejlődött tovább a Rákóczi szabadságharcot követő évtizedekben. Természetesen nem feledkezik meg a terület protestáns lakosságáról, valamint az utóbbiak körében végzett, felemás eredményt hozó rekatolizációs kísérletekről sem. A redemptio folyamata már a Rákóczi-szabadságharcot követően megindult, és rövidesen mozgalommá vált, amelyet befolyásos világi és egyházi körök is biztosítottak támogatásukról. Az 1720-as években már a Német Lovagrend is belátta, hogy a helyzet tarthatatlan. Több mint két évtizeden át tartó egyeztetések és tárgyalások vették kezdetüket a Német Lovagrend, a katolikus egyház, az udvar, a magyar politikai elit, illetve a jászkunok képviselői között. A végső nagy lökést az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) harcoló nagyszámú jászkun eredetű katona részvétele adta meg. Alapos előkészítést és tárgyalásokat követően Mária Terézia (1740-1780) királynő 1745. május 6-án írta alá a redempciós diplomát. A Jászkunság ennek 1220
