Századok – 2023
2023 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Mihalik Béla Vilmos: A kétszer megváltott nép. Katolikus egyház a Jászkunságban (1687-1746) (Nagy Kornél)
TÖRTÉNETI IRODALOM igazgatási terminológiában. Ugyanitt célszerű lett volna elmondani, hogy a visszatérő jobbágyok pontosan milyen kiváltságokat kaptak. A kötet nem csupán egy végvári kapitány életrajza. Thury pályáján keresztül a mohácsi csata utáni évtizedek Kanizsáját is elénk tárja, a kanizsai Thury-kultusz megismertetése révén pedig a napjainkban népszerű emlékezettörténet kutatási területén is új eredményekkel jelentkezik. Kanász Viktor tollából ismét egy színvonalas, sokak érdeklődésére számot tartó, nem csupán a történészszakma képviselőinek szóló munka született. (A recenzió a Kulturális és Innovációs Minisztérium UNKP-22-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztés és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.) Csermelyi József Mihalik Béla Vilmos A KÉTSZER MEGVÁLTOTT NÉP Katolikus egyház a Jászkunságban (1687-1746) ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, Bp. 2020. 291 oldal Mihalik Béla Vilmos közelmúltban megjelent monográfiája kalandos időutazásra invitálja az olvasót, mégpedig a török kiűzését követő időszakba, amely a magyar történelem egyik legizgalmasabb periódusa. A felszabadító háborúk (1683-1718), a Rákóczi szabadságharc (1703-1711) és az azt követő évtizedek komoly kihívások elé állították mind a magyar katolikus egyházat, mind pedig a katolicizmust mellszélességgel támogató bécsi udvart. Az oszmán hódoltságot követően ugyanis a hatalmas, parlagon maradt, lakatlan területek benépesítése óriási terheket rótt a közigazgatásra. A katolikus egyház számára ugyancsak nagy megpróbáltatást jelentett a mindennapi vallási és felekezeti élet újjászervezése az oszmán-törököktől visszafoglalt területeken. Csaknem másfél évszázadnyi hiátust követően ismét megjelentek az elhagyatott egyházmegyék püspökei, akiket kezdetben az Apostoli Szentszék által delegált „külhoni” (azaz egyházmegyén kívüli) miszszionáriusok és szerzetesek segítettek. Kis idő múltán a hittérítők szerepét az újjászervezett egyházmegyék püspökei által vezetett, úgynevezett belső missziók vették át. Különösen igaz volt ez a történeti Magyarország középső régióiban, az Alföldön és a Dunántúlon. Mihalik Béla Vilmos kötetét pontosan ebben a történeti összefüggésben érdemes olvasni. A szerző a legújabban feltárt források segítségével, egyháztörténeti szempontból mutatja be a magyarrá lett, iráni eredetű jászság és a kipcsak-török gyökerű kunság sorsfordító időszakát: kiváltságaik elvételét és azok visszaváltásának (redemptio) folyamatát. Mihalik könyvének témája szoros összefüggésben áll korábbi kutatásaival, az egri egyházmegye 17. század végi történetével, hiszen a kötetben tárgyalt Jászkunság részben az egri püspökség joghatósága alá tartozott. A szerző évek óta vizsgálja az egri püspökség példáján keresztül a 17. század végi magyarországi rekatolizációt, ebből előbb egy kiváló PhD-értekezés, majd utóbb egy megkerülhetetlen monográfia született. (Papok, polgárok, konvertiták. Katolikus megújulás az egri egyházmegyében [1670-1699]. Bp. 2017.) Fontos tudni, hogy a könyvben szereplő jászok, illetve kunok ősei a 13. század közepén, az 1241-1242. évi tatárjárást követően telepedtek le a mai Kiskunság, Nagykunság és a Jászság területén. Fő tevékenységük elsősorban a katonai szolgálatra szorítkozott, és a középkori királyoktól több jelentős privilégiumot is kaptak. A középkor végén katonáskodási kötelezett1219 SZÁZADOK 157. (2023) 6. SZÁM
