Századok – 2023
2023 / 6. szám - IN MEMORIAM - Nomina nuda tenemus. In memoriam Miskolczy Ambrus (1947–2023) (Nagy Levente)
IN MEMORIAM MISKOLCZY AMBRUS is apró, de annál szilárdabb és ellenőrizhetőbb adatokra kell épülniük, és nem pszeudohistoriográfiai dogmákra. Az adatokat pedig a források szolgáltatják. Éppen ezért a könyvtárakban és a levéltárakban érezte otthon magát leginkább. Kevés olyan levéltáros és könyvtáros van Bécstől Bukarestig, aki ne ismerte volna. És ha valaki személyesen szeretett volna vele találkozni, legkönnyebben valamelyik nagyobb budapesti könyvtár vagy levéltár olvasótermében tehette azt meg. Ha egy hevesen vitatkozó, visszafogott hangerővel sutyorgó, avagy épp egy hatalmas kacajt elfojtó csapatot pillantott meg az ember az OSZK katalógusterében, biztos lehetett abban, hogy Miskolczy Ambrus ott keresendő. És aki keres, az talál is. Miskolczy Ambrus is ezt tette, ezért jelentős a forrásfeltáró munkássága. O tárta fel és adta ki a balázsfalvi könnyező ikonról készült vizsgálat jegyzőkönyvét és tanúvallomásait (1764), az 1849. évi kisjenői ortodox román zsinat jegyzőkönyvét, az erdélyi szombatosokról elsőként tanulmányt író Moses Gaster ismeretlen leveleit, Gyulay Lajos 1848-49-es naplóját, Jules Michelet 1847. évi, a Collège de France-ban tartott előadásait, amelyeket Michelet egyik román tanítványa, Paul lacoveano jegyzett le; Széchényi Ferenc alkotmánytervezetét, Simeon Magyarnak a 18. század végén készült román nyelvű görögkatolikus nyelvtanát és egyéb tankönyveit. De ő volt az, aki a kelet-közép európai kutatók közül elsőként vehette kézbe Hitler könyvtárának köteteit is, a Führerről pedig külföldön is sokat idézett - angol nyelven is megjelent - monográfiát írt. E forráskiadványok megkoronázása az alábbi kötet: Jozefinizmus Tündérországban. Erdély történeti demográfiájának forrásai a XVIII. század második felében. (Budapest, 2013. CD melléklettel). Papíralapon Csíkszeredában jelent meg 2013—2014-ben három nagy kötetben Erdély történeti demográfiájának forrásai a XVIII. század második felében címmel. Mindkét mű a 18. századi erdélyi községsoros demográfiai forrásokat tartalmazza. E. Varga Árpáddal közösen készült, aki a feltárt forrásokat statisztikailag értelmezhető és összehasonlítható táblázatokba rendezte, és így az erdélyi népességnövekedés dinamikájáról sikerült új kérdéseket felvető, a román bevándorlás képzetét elvető képet adni. A másik forráskiadvány az erdélyi néphiedelemvilág eddig legjelentősebb dokumentumait tárja fel az 1789-1790-ben tartott babonaankét dokumentumai révén, valamint azok keletkezési körülményeit {Felvilágosodás és babonaság. Erdélyi nép hiedelem-gyűjtés 1789-90-ben. Budapest, 2016). Fáradhatatlan kutakodására jellemző, hogy maradt még tarsolyában jócskán kiadatlan forrás. Ezek közül most csak négyet említek meg, melyekről tudom, hogy megjelentetésüket még halála előtt is tervezte. Az egyik az állítólag illuminátus Pászthory Sándor (1749—1798) eszmefuttatása a magyar alkotmányról. A másik az 1848-as márciusi pesti forradalmi események román résztvevője Eftimie Murgu (1805-1870) álmosnaplója, melyben feltárul annak tragikuma, 1212
