Századok – 2023
2023 / 6. szám - IN MEMORIAM - Nomina nuda tenemus. In memoriam Miskolczy Ambrus (1947–2023) (Nagy Levente)
IN MEMORIAM NOMINA NUDA TENEMUS In memoriam Miskolczy Ambrus (1947 —2023) „Hideg van a szkr ip tóriumban, a hüvelykujjam sajog. Abbahagyom az írást, nem tudom, kire hagyom, s már azt se, hogy miről szólt: stat rosa pristina nomine, nomina nuda tenemus” („az egykor volt rózsából csak a név maradt, puszta neveket markolunk”). Ezekkel a sorokkal ér véget Umberto Eco A rózsa neve címmel írt regénye. A latin hexameter a 12. században élt bencés szerzetes, Cluny-i Szent Bernât De contemptu mundi című költeményéből való, melyet Eco annyi ban módosított, hogy a Roma szó helyére a rosa szót illesztette. Bernât versében az ubi sunt témáját variálta és annyiban módosította a régi toposzt (minden régi híresség semmivé lesz), hogy az eltűnt dolgoknak és személyeknek a neve megmarad. 2023. október 5. óta kedves barátunk és kollégánk, Miskolczy Ambrus is megszűnt a maga fizikai valójában létezni, de ránk hagyott sok mindent, amit az ő neve fémjelez. És ez a név kötelez is minket. Elsősorban azért, mert ő is azt vallotta, hogy a nagy elődök nevei köteleznek. Az egy évvel ezelőtt írt szakmai önéletrajzában erről ő maga így írt: „Jelenleg mintegy 60 ív terjedelemre tervezett összefoglaló Románok története a kezdetektől napjainkig című munkán dolgozom, ebben hasznosítom hazai és romániai, valamint párizsi, londoni, bécsi, moszkvai, berlini levéltári kutatásaim anyagát, és a különböző historiográfiai viták és álláspontok kimerítő bemutatásával próbálok koherens, erkölcsileg és szakmailag hiteles összképet felvázolni, különös tekintettel arra, ahogy hazai magyar történészek (Jancsó Benedek, L Tóth Zoltán, Makkai László, Arató Endre, Trócsányi Zsolt, Szabad György), nyelvészek (Melich János, Kniezsa István, Tamás Lajos), irodalmárok (Gáldi László, Domokos Sámuel, Réz Pál) a román problémákat megítélték. Vallom, hogy a nagy hagyományok köteleznek.” A fenti névsorból kiemelendő Szabad György, akiről Miskolczy Ambrus többször elmondta, hogy iskolateremtő egyéniségnek és mesterének tartotta, jóllehet a tőle megszokott provokatív éllel rögtön hozzá is tette: „a mester és tanítvány paradigmája veszélyes, mert találgathatjuk, ki kinek a majma”. Szabad Györgyre viszont azért nézett fel, mert ő „a polgári—nemzeti világ ethoszát képviselte mély emberi bölcsességgel. Az ő pályájában nincsenek elhallgatandó mozzanatok, kisebb-nagyobb kanyarok”. Azt hiszem, amit Miskolczy Ambrus Szabad Györgyről mondott, azt immár mi is elmondhatjuk őróla. A fenti néhány sorban benne van Miskolczy Ambrus történészi ars poeticája, azaz a gondolat és a hűen követett meggyőződés, hogy a történésznek forrásfeltárónak is kell lennie. „Cuiul tine casa ” [,,A szög tartja össze a házat”] — ezzel a gyakran idézett román közmondással arra utalt, hogy a nagy történetírói konstrukcióknak 1211 SZÁZADOK 157. (2023) 6. SZÁM
