Századok – 2023
2023 / 6. szám - KÖZLEMÉNY - László Andor: Bocskai István, a magyarok „Mózese”
LÁSZLÓ ANDOR Ezek alapján leszögezhetjük, hogy a vallási és politikai érvelések „kéz a kézben” jártak a korban: lehetetlen őket szétválasztani. Pedig már a kortársak is megpróbálták, amikor azzal vádolták a fejedelmet, hogy valójában csak hatalomra vágyott, a vallásügyet ürügyként használta (azaz valójában a regio és nem a religio ér dekelte). A két ügy összekapcsolódása jól kifejeződik Bocskai felkelőként tartott első hivatalos beszédében és a rendek erre adott válaszában, az 1604. novemberi kassai gyűlésen. A már idézett felszólalások alapján a főúr az őt cselekvésre késztető isteni tanácsot és segítséget a politikai szempontok elé sorolta. Az összegyűlt nemesség válasza ugyanezt tükrözte: a mozgalom célját „az úristennek nevinek dicséretire elsőben, annakutána romlott és megnyomorodott hazánknak maradására és hitünkben megerősítésére” való törekvésben jelölték meg.59 Nemrégiben Bene Sándor is arra jutott, hogy a korszakban talán valóban fontosabbnak vélték a vallásügyet, és a felekezeti meggyőződés „instrumentalizálhatta” a politikai érveket. Miért ne hinnénk el a kassai rendeknek - tette fel a kérdést -, „hogy valóban úgy gondolták: az elsőben előbb van, mint az annakutánaV^ 59 A kassai gyűlésre egybejött felső-magyarországi rendek válasza Bocskay István előterjesztésére. In: MOEX. 608. 60 Kiemelés az eredetiben. - Bene Sándor: Szinkretisták és szamaritánusok. Címszavak a kora újkori magyar politikai szótárból. In: Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán. Szerk. Kármán Gábor - Zászkaliczky Márton. Bp. 2019. 329-330. 61 Richard Tuck: Hugo Grotius. In: A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe. John Dunn, John G. A. Pocock, Quentin Skinner és Richard Tuck tanulmányai. Szerk. Horkay Horcher Ferenc. Pécs 1997. 87. 62 Coffey, J.: The language of liberty i. m. 301. 63 Rady, M.: Bocskai i. m. 57-66.; Coffey, J.: The language of liberty i. m. 311. Míg a kiválasztott fejedelem alakja valóban kálvini ihletésű lehetett, az ehhez kapcsolódó ellenállási jog már a lutheri reformációval megjelent Európa-szerte. A 16. század közepétől az „erőteljes” kálvinista ellenállási elméleteket a katolikusok egy része is vallotta.61 Ezek az elképzelések azonban Magyarországon és másutt is mindig valamely konkrét politikai ügy mentén fogalmazódtak meg. így lehetséges, hogy a hatalommal szembekerülő reformátusok (például Genfben, Franciaországban, Hollandiában) jóval gyakrabban hivatkoztak rá, mint a többnyire (például a Német-római Birodalomban vagy Svédországban) az államvallás kiváltságaiban részesülő evangélikusok.62 Nem véletlen, hogy a magyar rendek külföldi terjesztésre szánt irataikban elsősorban rendi érvelést alkalmaztak, és nem a kálvini ellenállási jogra hivatkoztak. Talán azért, mert a (például lengyel vagy német) célközönség számára az Isten által küldött szabadító református „modellje” eretnek eltévelyedésnek tűnhetett, míg a jogaik megsértése miatt felkelt rendek követelései sokkal ismerősebben hangozhattak.63 1205
