Századok – 2023
2023 / 6. szám - TANULMÁNY - Bácsatyai Dániel: A széplelkű kamaraispán és más szerencselovagok. III. András olaszai
A SZÉPLELKŰ KAMARAISPÁN ÉS MÁS SZERENCSELOVAGOK 1296 nyarán kiállított oklevél, amelyben nem található meg a „jó emlékezetű” (J^one memorie) jelző, amikor a király anyjáról olvasunk.77 77 Például 1296. augusztus 26.: CD VI/2. 37. (RA II/4. 4073. sz.) 78 1296. február 2.: Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (a továbbiakban: MTA Kt.) Ms. 4976/8. (Az eredeti jelzet: Atti not. di Venezia, Cassa VII. casella 4. filz. 1. fase. 7.) 79 Életrajzához lásd Tucci, U.: Albertino Morosini i. m. 221—227. 80 1287. december 22.: Catastici Feudorum Crete, Catasticum Sexterii Dorsoduri 1227-1418. Ed. Charalambos Gasparis. Athens 2004. 553.; 1290. április 13.: Uo. 518. 81 Enrico. Salvatori: Albertino Morosini. In: DB LXXVII. (A lexikon 2012-ben megjelent kötetének online változatát használtam: https://tinyurl.com/y9ufyr4s , letöltés ideje 2022. dec. 14.) 82 Ottokars Österreichische Reimchronik IL 520-521. Vélhetően 1278-ra keltezhető magyarországi tartózkodására lásd Bácsatyai Dániel: Aptatio stratarum. Egy balsikerű velencei követség és Magyarország 1286-ban. In: Veretek, utak, katonák. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István - Skorka Renáta - Weisz Boglárka. (Magyar történelmi emlékek. Értekezések) Bp. 2018. 336-337. Az ifjú király korai pályáját egyengető nagybácsi, Alber tinó Morosini ener giáit szülővárosának szolgálata kötötte le védence uralkodásának döntő részében. Az itáliai történeti irodalom sem ismeri azt a Mircse János által lemásolt, de mindeddig kiadatlan és kiaknázatlan iratot, amelyből kiderül, hogy a velencei nagyúr 1296-ban a Velence fennhatósága alá került Isztria kapitánya s egyben Capo d’Istria — a mai Köper, korabeli nevén Justinopolis — podestd)^ volt.78 Korántsem ez számított Albertino első velencei megbízatásának, sőt éppenséggel úgy tűnik, hogy ez volt a legutolsó. Az egyik legbefolyásosabb velencei család sarjaként már fiatalon szerepet vállalt a kereskedőállam érdekszférájába tartozó Földközi-tengeri városok ellenőrzésében.79 1274 és 1276 között Zára comesa volt, majd 1277-1278-ban a Jeruzsálem! Királyság fővárosában, Akkóban képviselte a velencei érdekeket. Két évvel később Treviso, 1283-ban pedig Chioggiapodestd)^ ként látjuk viszont. A következő évben a Velencével szövetséges viszonyt ápoló Pisában választották podestáN^ éppen abban az időben, amikor a két Tirréntengeri kereskedőállam, a Pisai és a Genovai Köztársaság párviadala a végkifejlethez érkezett. 1284-ben ő vezette a pisai hajóhadat a végzetes meloriai tengeri ütközetben, amelynek végén maga is megsebesült s genovai fogságba került. Szabadulása után legközelebb Krétán tűnt fel: 1287 és 1290 között - a velencei uralom ellen fellázadó görögök mozgalmának idején — a sziget kormányzója volt.80 1290-ben ismét Chioggia /Marájaként látjuk viszont81 — talán épp e megbízatás miatt kellett elbúcsúznia a magyar főpapok és bárók hívására Zárában partra szálló unokaöccsétől.82 A korábban ismeretlen, 1296. évi isztriai megbízásáról már szóltunk. Forrásaink — elsősorban Albertino Morosini 1305-ben kelt végrendelete — nem mindennapi tekintélyről és gazdagságról tanúskodnak. A vagyon eredete nem egészen világos; a családi örökséget Albertino a jelek szerint elsősorban nem 1182
