Századok – 2023
2023 / 6. szám - TANULMÁNY - Bácsatyai Dániel: A széplelkű kamaraispán és más szerencselovagok. III. András olaszai
BÁCSATYAI DÁNIEL 1291 szeptembere után útra kelő velencei követtel, Albertino és Tommasina Morosini nagybátyjával kötötte össze.71 Arról sincs hír, hogy a követutasításnak megfelelően felülvizsgálták, vagy esetleg újra érvénybe helyezték-e a Magyar Királyság és Velence között korábban létrejött kereskedelmi és békeszerződéseket, ám nincs okunk feltételezni, hogy Velence képviselői ezt elmulasztották volna. A legfontosabb államközi megállapodásokat megőrző velencei Libri pactorum a 13. századból két efféle szerződést őrzött meg: az első az 1217. évi egyezség, amelyben II. András lemondott Zára városáról a Serenissima javára, a velencei kereskedőknek pedig kedvező feltételeket biztosított királyságában;72 a másik pedig az az 1244. évi békeszerződés, amelyben IV. Béla a velenceiek kezén hagyta az adriai várost.73 Most bizonyára újra előkerült Zára és a velencei kereskedők ügye. 71 Pásztoryné Alcsuti Katalin: Giovanni Cornaro pecsétgyűrűje. Folia Archaeologica 3-4. (1941) 272- 280. 72 Listine o odnosajih izmedju juznoga slavenstva i Mletacke republike I-X. Ed. Sime Ljubic. Zagreb 1868-1891.1.29-31. 73 1244. június 30.: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Studio et opera Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: CD) VII/5. 263-265. (RA 1/2. 770. sz.) 74 Az 1295-ben bekövetkezett címváltozás időhatáraihoz: 1295. (április 28. előtt): MES II. 383. (Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerk. Zsoldos Attila. [Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 45.] Bp. 2008. [a továbbiakban: RD] 383. sz.); 1295. november 8.: ÁÚO X. 186-187. (RD 286. sz.) 75 Lenkey Z. - Zsoldos A.: Szent István és III. András i. m. 197-198. 76 Az alsó időhatárra ÁÚO X. 213-214. (RD 290. sz.), a felsőre 1297. január 18.: Alsó-szlavóniai okmánytár (Dubicza, Orbász és Szana vármegyék) 1244-1710. Szerk. Thallóczy Lajos - Horváth Sándor. Bp. 1912. 26-27. (RA II/4. 4101. sz.).; Wertner Mór: Mikor halt meg Morosini Tomasina? Akadémiai Értesítő 24. (1913) 4. sz. 210-211. Nö. Jászay M.: Velence és Magyarország i. m. 36. Tommasina Morosini tehát legkésőbb 1293 nyarától, de valószínűleg már 1292 decemberétől Magyarországon tartózkodott, kormányzati szerephez azonban csak 1295-ben jutott, amikortól, mint ismeretes, Szlavónia hercegnőjeként és a Dunán innen a tengerpartig terjedő részek kormányzójaként tűnik fel az oklevelekben.74 A szokatlan cím olyan feladatokat vont magával, amelyek kipróbált férfiakat is komoly kihívás elé állítottak volna, s úgy tűnik, hogy a király anyja nem bizonyult rossz politikusnak.75 Ezért is volt fájdalmas III. András számára Tommasina halála, ami bizonyosan 1296. március 7. és 1297. január 18. között következett be.76 Nem lehetetlen tehát, hogy a királyi udvarnak már 1296 tavaszán — éppen III. András új házasságkötése idején — gyászruhát kellett öltenie: erre utalhat az, hogy a király anyjával Magyarországra érkező Marco da Saliceto, III. András nevelője az év májusában - mint láthattuk - már ismét Itáliában tartózkodott. A fenti lehetőségnek nem feltétlenül mond ellent, hogy létezik olyan, 1181
