Századok – 2023
2023 / 6. szám - TANULMÁNY - Bácsatyai Dániel: A széplelkű kamaraispán és más szerencselovagok. III. András olaszai
A SZÉPLELKŰ KAMARAISPÁN ÉS MÁS SZERENCSELOVAGOK minősíthetünk kivárásnak: a városköztársaság még a Morosini-unokaöcs bizonytalan kimenetelű vállalkozása érdekében sem kockáztathatta kereskedelmi kapcsolatai zavartalanságát azzal az Ausztriával, amelynek hercege IV. László halála után ugyancsak bejelentette igényét a magyar trónra.49 Mindezt szem előtt tartva aligha tarthatjuk véletlennek, hogy az első hivatalos velencei diplomáciai miszszióról csak 1291 szeptemberében, pár nappal az osztrák-magyar háborút lezáró hainburgi béke megkötése (augusztus 28.) után döntöttek;50 akkor tehát, amikor a velencei születésű magyar király pozíciója immár szilárdnak tűnt. Mint láttuk, a Stájer Rímes Krónika szerint az említett békeszerződés aláírásakor Albertino Morosini személyében egy olyan politikus is jelen volt, aki tekintélyénél fogva alkalmas lett volna a Serenissima hivatalos képviseletére. A híradás azonban, amelyből Wertner Mór egyenesen arra következtetett, hogy „András még nagybátyjától is kapott olasz segítő csapatot”,51 kevéssé megbízható. Albertino ugyanis, miként hiteles okiratok bizonyítják, 1291 júniusában és augusztusában Velencében tartózkodott.52 49 A III. András megkoronázását megelőző eseményekről és a Habsburgok magyar trónigényének eredetéről lásd Skorka Renáta: Előjáték egy házasságkötéshez. A Habsburgok útja az első magyar házassághoz. In: Királynék a középkori Magyarországon és Európában. Konferencia Székesfehérváron 2016. szeptember 22. Szerk. Szovák Kornél - Zsoldos Attila. (Közlemények Székesfehérvár történetéből) Székesfehérvár 2019. 59-68. 50 1291. szeptember 22.: Deliberazioni del Maggior Consiglio di Venezia I—III. Ed. Roberto Cessi. Bologna 1931-1950. (a továbbiakban: DMC) III. 306. 51 Wertner Mór: Az 1291. évi magyar-osztrák hadjárat. Hadtörténelmi Közlemények 17. (1916) 386. 52 1291. június 27.: Notaio di Venezia del sec. XIII. (1290-1292). Ed. Manuela Baroni. (Fonti per la storia di Venezia. Sez. III. Archivi notarili) Venezia 1977. 66.; 1291. augusztus 19.: Uo. 90. 53 A követségről lásd Jászay Magda: Velence és Magyarország. Egy szomszédság küzdelmes története. Bp. 1990. 35. 54 Flaminius Cornelius: Ecclesiae Venetae antiquis monumentis I-XV Venetiis 1749. X. 322.; Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevél-másolatai I. Bp. 1890. 42. (24. sz.) 55 Uo.; 1291. szeptember 18.: CDCrVII. 50.; 1291. szeptember 22.: DMC III. 305. A Velencei Köztársaság tehát 1291 szeptemberében némi késéssel ugyan, de elérkezettnek látta az időt, hogy hivatalos küldöttséget menesszen a lagúnák közt nevelkedett magyar uralkodóhoz.53 A misszió vezetésével a király rokonát, Albertino és Tommasina Morosini anyai nagybátyját, Giovanni Cornarót bízták meg, aki hat hónapos tartózkodásra kapott engedélyt a Magyar Királyság földjén.54 A követek arra kaptak megbízást, hogy kifejezzék az András trónra jutása fölött érzett öröm nagyságát, s elérjék a két állam közti szerződések megújítását. Cornaróval együtt útra kelt III. András édesanyja, Tommasina Morosini is. 55 Az ajándékokkal felszerelkezett fényes küldöttség huszonnégy lóval szállt tengerre, s a magas rangú követek mindegyike négy szolgát vitt magával. A személyzet tagjai közt volt szakács, sáfár {expensator) és jegyző is. A velencei hajók Zára felé 1178
