Századok – 2023
2023 / 6. szám - TANULMÁNY - Bácsatyai Dániel: A széplelkű kamaraispán és más szerencselovagok. III. András olaszai
BÁCSATYAI DÁNIEL vették az irányt; a névleg magyar fennhatóság alatt álló Trail szeptember 18-án kelt határozata szerint itt kellett csatlakoznia hozzájuk a traúiak küldöttségének, amelynek képviselői vállalták, hogy gondoskodnak a velenceiek ellátmányáról: a város által felszerelt hajón ürühúst, bort és árpát is szállítottak.56 56 1291. szeptember 22.: DMC III. 306. 57 1292. május 6.: DMC III. 317. 58 1 291. szeptember 18.: CDCr VII. 50. 59 (1292. április): MDEA I. 85-86. Az időpont a trónkövetelő Martell Károly által küldött követ, Hugo de Monte Rotundis említéséből adódik, lásd 1292. április 5.: MDEA I. 87. 60 Babonic Radoszló 1291 nyarán II. (Anjou) Károly nápolyi király és felesége, Árpád-házi Mária híveiként jártak a dél-itáliai Anjou-udvarban. - 1291. június 6.: MDEA I. 77. Egy évvel később a nápolyi király csak azzal a kikötéssel erősítette meg fia, Martell Károly Szlavóniára és Horvátországra vonatkozó adományát a szerb királyi család tagja, II. István Ulászló részére, ha egyebek mellett Babonic Radoszló birtokait sem éri általa sérelem. - 1292. augusztus 18.: MDEA I. 94. 61 1292. február 26.: Codex diplomaticus comitum de Blagay. A Blagay család oklevéltára. Bevezető tanulmánnyal a család történetéhez. Szerk. Thallóczy Lajos - Barabás Samu. Bp. 1897. 55-58. (RA II/4. 3864. sz.) 62 1293. július IL: CDCr VII. 146-148. (RA II/4. 3935. sz.) A gondos tervezés ellenére a követség nem ért célhoz egyhamar. Nem tudjuk, hogy az előkészületek milyen hosszúra nyúltak, s mikor hajóztak ki a Giovanni Cornarót és Tommasina Morosinit szállító gályák, az azonban biztos, hogy 1292. május 6-án a Nagytanács kénytelen volt arról határozni, hogy írjanak a követeknek: ha a hónap folyamán nem indulnak tovább a király anyjával Magyarország felé, térjenek vissza a lagúnák közé.57 A határozat megfogalmazása nem hagy kétséget afelől, hogy Tommasina és kísérete már 1292 májusa előtt útra kelt — vélhetően nem sokkal a Nagytanács 1291 szeptemberi határozatait követően. Feltételezhető, hogy a küldöttség valamilyen okból elakadt, s hosszabb ideig vesztegelt valahol; minden bizonnyal éppen Zárában, a Magyar Királyság velencei kézen lévő kapujában, amelyet korábban a követség egyik állomáshelyeként jelöltek ki.58 A késlekedés okát nem nehéz kitalálni: a Magyar Királyság tengerparti részein azok az oligarchák - legelső sorban a Subiéok - voltak az urak, akiket éppen 1292 tavaszán bíztatott fel a nápolyi Anjouk magyarországi trónigényét képviselő Martell Károly a III. Andrással szembeni ellenállásra.59 Egy másik horvát dinasztia, a Baboniéoké azonban egyértelműen a magyar király mellé állt az 1292. évi lázadás során, bár kétségtelen, hogy az Anjoukkal sem szakították meg a kapcsolatot.60 Az uralkodó egy Babonié Istvánnak juttatott birtokkal előlegezte meg bizalmát 1292 februárjában;61 a későbbiekben pedig István testvére, Radoszló bizonyította be, hogy III. András reményei cseppet sem voltak hiábavalók a Baboniéok hűségét illetően. Radoszló volt ugyanis az, aki a Tommasina fogadására kiküldött, ám a lázadók fogságába esett Ugrin mestert a király parancsára kiszabadította, és a király anyját az országba vezette.62 Radoszló akció1179
