Századok – 2023
2023 / 6. szám - TANULMÁNY - Bácsatyai Dániel: A széplelkű kamaraispán és más szerencselovagok. III. András olaszai
TANULMÁNY Bácsatyai Dániel A SZÉPLELKŰ KAMARAISPÁN ÉS MÁS SZERENCSELOVAGOK III. András olaszai* Már jócskán túljárt életének delelőjén a firenzei születésű, ám száműzetésbe kényszerült s végül Bolognában otthonra talált nemesúr, Baldo da Passignano, amikor elhatározta, hogy könyvben állít emléket pályája legizgalmasabb fejezetének. A szóban forgó események helyszíne Magyarország volt: Baldo ugyanis egyike azoknak az olaszoknak, akik 1290. augusztus 6-án1 jelen voltak III. András magyar király székesfehérvári koronázásán. A Velencében nevelkedett Andrásnak tett szolgálatokért Baldót - ahogy a befejezett műről hírt adó krónikás írja — az uralkodó a comes címmel tüntette ki.2 Az utolsó Árpád-házi király kalandjairól írt könyv sajnos nem maradt fenn, mint ahogy a toliforgatásban járatos szerző más művei sem, nem számítva egy fiatalkori szerelmes verset, a szicíliai közvetítéssel Toszkánában meghonosodó provanszál trubadúrköltészet egyik darabját.3 Az irodalmi vénájú kalandor természetesen aligha az egyetlen itáliai, aki a trónkövetelőt Magyarországra kísérte, mégis ő az egyedüli, akiről bizonyosan tudható, hogy jelen volt a koronázási ünnepségen. A többiek, köztük a legközelebbi családtagok — az édesanya, Tommasina és a nagybácsi, Albertino Morosini - csak később bukkannak fel az új király oldalán. Baldo bizonyára sokuk nevét és tetteit feljegyezte, ám mivel az említett könyvet sajnos nélkülöznünk kell, magam teszek kísérletet arra, hogy azt a keveset, ami III. András olaszairól tudható, az olvasók elé tárjam. 1 Bácsatyai Dániel: A Somogyvári formuláskönyv évkönyvei. (Közlemények Székesfehérvár történetéből) Székesfehérvár 2019. 20-21., 52. 2 Miscellanea novo ordine digesta I-IV. Ed. Stephanus Baluzius - Joannes Dominicus Mansi. Lucae 1761-1764. IV. 105. (Catalogus Fontium Historiae Hungaricae I —III. Ed. Albinus Franciscus Gombos. Budapestini 1937-1938. I. 808.) Minderről egy Pietro Corcadi nevű bolsenai származású krónikás tájékoztat minket, aki szülővárosából Firenzébe került, s ott saját korábbi jegyzetei és a helyben megismert krónikák felhasználásával történeti mű írásába fogott. Az 1342-ig terjedő olasz nyelvű krónika kódexét már a 15. század elején Luccában használták, s ma is ott őrzik (Archivio di Stato, Orsucci40.). - Otto Hartwig: Quellen und Forschungen zur ältesten Geschichte der Stadt Florenz I-II. Marburg-Halle. 1875-1880. I. xxx-xliii.; Repertorium fontium historiae medii aevi primum ab Augusto Potthast digestum, nunc cura collegii historicorum e pluribus nationibus emendatum et auctum. I-XI. Romae 1962-2007. III. 401.; Luisa Miglio: Pietro Corcadi. In: Dizionario biografico degli italiani I-LXXXV. Roma 1960-2016. (a továbbiakban: DB). XXVIII. 782. 3 Guido Zaccagnini: Un rimatore delle origini cortigiano del re d ’Ungheria. Baldo da Passignano. Giornale storico della letteratura italiana 90. (1927) 80-81. * A kutatást a PD 138985 számú NKFIH-pályázat támogatása tette lehetővé. 1171 SZÁZADOK 157. (2023) 6. SZÁM
