Századok – 2023

2023 / 6. szám - TANULMÁNY - Bácsatyai Dániel: A széplelkű kamaraispán és más szerencselovagok. III. András olaszai

A SZÉPLELKŰ KAMARAISPÁN ÉS MÁS SZERENCSELOVAGOK

A firenzei irodalomtörténet-írás Baldo

da Passignano

magyarországi éveit az életrajz fehér foltjai között tartja számon. A helyzeten Kovács Zsuzsa italianista 1998-ban olasz nyelven megjelent rövid tanulmánya változtathatott volna,4

ám ez mind Itáliában, mind itthon ismeretlen maradt. A

III.

András által megnemesített firenzeit Kovács Zsuzsa azzal a Bald

szepesi

ispánnal azonosította,5

aki 1291-1292-ben a király kamaraispánjaként nevezte meg magát.6

Az azonosítás kétségtelenül helytálló, néhány fontos részletet azonban, köztük a király kalandjairól szóló könyvre vonatkozó híradást Kovács Zsuzsa írása nem említi. A megfeleltetés alapja - a név azonosságán túl - az volt, hogy a magyarországi és az itáliai források egyaránt beszámolnak a firenzei Cipriani

házhoz

fűződő rokonságról. Bald

ispán

unokaöccse, Guetto

Cipriani már

III. András koronázása előtt a majdani uralkodót szolgálta, amiért 1300-ban a sárosi vár Sebes nevű földjét nyerte jutalmul, azzal a kikötéssel, hogy azt az uralkodó a lengyel határ menti, várral is rendelkező Palocsa birtokért bármikor visszaveheti.7

Guetto édesanyja, Aldimaringa, Baldo leánytestvére volt, akit az a Gerardo

Cipriani vett

nőül, akit ghibellin érzelmei miatt vélhetően Baldóval együtt száműztek 1266-ban Firenzéből,8

s aki 1274-ben Baldóval közösen állított ki egy nyugtát Bolognában.9

Ismerjük Gerardo

és

Aldimaringa másik gyermekét, Giovannát is, akit Baldo da

Passignano házasított ki 1309-ben.10

4 Uo. 76-77.

5 Kovács Zsuzsa: Italiam

alia corte di

Andrea III,

re

d

’Ungheria (1290-1301).

In: La

civiltà ungherese e il cristianesimo I. A magyar művelődés

és a

kereszténység

I.

Szerk.

Monok István — Sárközy Péter. Bp.-Szeged 1998. 135.

6 Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000-1301. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 11.) Bp. 2011. (a továbbiakban: Archontológia 1000-1301) 249.

7 1300. április 9.: Hazai Okmánytár I

—VIII.

Szerk. Ipolyi Arnold

— Nagy

Imre — Véghely Dezső. Győr-Bp. 1865-1891. (a továbbiakban: HO)

VIII.

403-404. Vö. Nógrády Árpád: Sáros vármegye. (Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Új sorozat 1.) Bp. 2022. 435-439., 494-498.

8 Ernestine

Werder: Studien zur Geschichte der lyrischen Dichtung im alten Florenz. Zürich 1918. 129-130.

9 Giovanni Livi:

Dante,

suoi primi

cultori sua gente in

Bologna. Bologna 1918. 159.

10 Werder, E.: Studien i. m. 130.

11 A

Magyar

Történelmi

Társulat 1878.

évi

aug.

27-szept. 1-ei vidéki

kirándulása Abauj

-vármegyébe

s Kassa városába.

Szerk.

Szilágyi

Sándor. Bp. 1878. [A Századok 1878. évi évfolyamának melléklete.] 132. (A vonatkozó rész Fejérpataky László munkája.)

A Ciprianikhoz fűződő családi kapcsolat mellett Baldo da

Passignano

és Bald

ispán azonosságára még egy kétségtelen bizonyítékot hozhatunk fel, ez pedig nem más, mint az ispán pecsétje, amelynek köriratában a tulajdonos teljes neve olvasható. Fejérpataky László, aki a jászói konvent hiteleshelyi levéltárában bukkant rá az ispán egy 1294. évi kiadványán függő pecsétjére, a következőképpen oldotta fel a nehezen megfejthető írást: +S. BALDI.

D.

PA. IGPANO COITIS

D. SCEP.11

A pecséten címer is volt: a heraldikailag jobbra dőlt pajzson két egy1172