Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Róka Enikő: Az értékhalmozás csendes évtizedei. A Fővárosi Képtár története, 1959–1989
RÓKA ENIKŐ megfordult, hosszabb-rövidebb ideig működött vagy kiállított pályája során a fővárosban. Néhány tipikus példát hadd említsek ebből a korszakból. 1961 végén megvásárolták Mednyánszky László A fronton című olajképét, mely az indoklás szerint „a művész önarcképe is egyben, csak városképekből álló Mednyánszky gyűjteményünk mellett hézagpótló”, valamint Székely Bertalan V. László és Czillei egyik kisebb verzióját, mely „a művész Múzeumunkban őrzött alkotásait szerencsésen egészíti ki”.28 Ezek egyértelműen csak egy hagyományos magyar képtári kollekcióban találhatták volna meg a helyüket, és nem egy várostörténeti kontextusban. A képzőművészeti gyűjteményezési programban innentől az egész korszakban párhuzamosan futott két koncepció, az urbanisztikai és a művészettörténeti, de — mint látni fogjuk — egyre inkább az utóbbi vált dominánssá. 28 BTM RA ia. Vásárlási felterjesztés, 1961. dec. 14. 29 BTM RA KMia. 127/1961. Józsa Ödön Népművelési Osztály leirata a BTM főigazgatójának, 1961. máj 26.; valamint KM-FKI Jegyzőkönyvek 1960- dosszié. 172.180/4/1961/XI., Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Népművelési Osztálya a BTM főigazgatójának, Tájékoztatás a Fővárosi Képzőművészeti Gyűjtemény feladataira vonatkozóan, 1961. okt. 12. 30 BTM RA ia. Bertalan Vilmos: A Budapesti Képzőművészeti Gyűjtemény helyzete és fejlesztési terve, 1961. máj. 23. 7.; Lásd KM-FKI Jegyzőkönyvek 1960- dosszié. Józsa Ödön Népművelési Osztály leirata a BTM főigazgatójának, 1961. okt. 12. 1961-ben megkezdődött a Népművelési Osztály által 1956-tól vásárolt és 1958-ban átadott, valamint az 1959-1961 között beszerzett műtárgyanyag átleltározása a törzsgyűjteménybe.29 Már itt kirajzolódott, hogy a korábbi fővárosi vásárlási politika és a múzeumi célok és szempontok nem teljesen fedték egymást, ugyanis csak azokat a műveket vették törzsleltárba, amelyeket művészileg megfelelőnek ítéltek, s amelyek a korszak művészeti kánonjának vitathatatlan darabjai voltak (Czóbel Béla, Ferenczy Béni, Szőnyi István, Márffy Ödön, Kondor Béla, Bernáth Aurél, Ferenczy Károly, Ferenczy Noémi, Medgyessy Ferenc, Rudnay Gyula stb. alkotásait). A kérdést, hogy mi legyen a maradék sorsa, azzal oldották meg, hogy a gyengébb kvalitásúnak vagy a gyűjtőkörbe nem illőnek ítélt alkotásokat megtartották, de külön kezelték és „csere, ajándékozás vagy reprezentáció céljára” kívánták felhasználni. Ez lett az úgynevezett „FK” gyűjteményi egység, melynek formálódását tehát közvetlenül a fővárosi kultúrpolitika befolyásolta, évtizedeken keresztül fennmaradt, és a benne őrzött művek „tanácsok, tanácsi szervek, kerületi kultúrotthonok” dekorációs céljaira letétbe adhatóak voltak.30 Ezzel párhuzamosan a Fővárosi Tanács Népművelési Osztálya a BTM Újkori Osztályával közösen rögzítette a leendő gyűjtemény feladatait, azaz a kortárs képzőművészeti alkotásokra vonatkozó pályázatok meghirdetésének, a közvetlen megbízásoknak és a rendelkezésre álló pénzügyi keret felhasználásának a módját, valamint rendelkezett a három festőből, három szobrászból és egy iparművészből 1149
