Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
ZSIDÓ NAGYPOLGÁRI MECENATÚRA ÉS MŰPÁRTOLÁS A DUALIZMUS IDEJÉN névsorában 9 arisztokrata család (és 12 személy), illetve 15 zsidó család (és 21 személy) nevei olvashatók.26 26 A budapesti amateur gyűjtemények kiállításának lajstroma. Szerk. Csányi Károly. Bp. 1907. IXXIII.; LiptákD.: Mecenatúra, mecénások i. m. 503. A kiállítás zsidó gyűjtői közül ekkor még vallására nézve is szinte mindenki az volt. Utóbb azonban többen elhagyták felekezetűket, így Kann (1909-től Kosztolányi) Gyula már 1908-ban, Hatvany-Deutsch Károly 1910-ben, Herzog Mór Lipót 1920-ban. - KonrádM.: Zsidóságon innen és túl i. m. 268., 465-467., 566. 27 A főváros és a művészetek. Világ, 1913. május 11. 10. Még dúlt a fehérterror, amikor Herman Lipót 1920. április 20-án arról számolt be naplójában, „a Műcsarnokban is nagyban készülnek rá, hogy kibuktassanak minden zsidót, s volt zsidót”. Herman szerint a műpiac viszonyain ez nem változtatott: „A dolognak alapjában véve nincs nagy jelentősége, mert hiszen a vevők 90%-a mégiscsak zsidó.” - „Én a szabadság pártján állok.” Herman Lipót 1920-ban írt naplója 2. Enigma 25. (2018) 96. sz. 131-132. Idővel ez az arány a zsidó polgárság egyre nagyobb részvételének irányába módosult. Erre utal a polgári radikális Világ című politikai napilap 1913-ban közölt beszámolója. A szerző körkérdéssel fordult a művészeti egyesületekhez, afelől tudakozódva, mely rétegek alkották náluk a művásárlók körét. A „progresszív, modern” közönséget megcélzó Művészház egyesület részéről a cikkben névtelenül maradt nyilatkozó, feltehetően a Művészház alapítója és ügyvezetője, Rózsa Miklós szerint a drágább, ezer koronát meghaladó képek vásárlói között számos arisztokrata volt. Ez arra utal, hogy a műgyűjtés - ez esetben kifejezetten a modern művek gyűjtése — terén a zsidó polgárság új keletű dominanciáját nem kell eltúlozni, még ha a Képzőművészeti Társulat részéről a Műcsarnok műtárosa, Paur Géza pontosan ezt a dominanciát hangsúlyozta is: „Az a kis közönség, mely magját alkotja minden vásárlónak, túlnyomó részben a középosztályból kerül ki. Még pedig precízen meghatározva: a Lipótvárosból. Statisztikai adataim bizonyítják, melyeket 14 év óta lelkiismeretesen állítok össze, hogy a Műcsarnok művásárlásainak 83%-át — minden évben egybehangzóan körülbelül ugyanez a százalékarány - Budapest zsidó vallású lakossága adja össze. Kivételképpen egyetlenegyszer a tavalyi téli kiállításon történt meg — a börze válságos időszakában —, hogy a keresztény lakosság a vásárlás 70%-ában volt képviselve. Még pedig nem is annyira a plutokráciához tartozó zsidók, hanem a 20—25 000 K. évi jövedelemmel bíró kereskedők, és az intellektuellek közül különösen az orvosok köréből kerül ki a Műcsarnok törzs vásárlóközönsége. [...] Az arisztokrácia egy pár család - az Andrássyak, Batthyányiak és Károlyiak - kivételével teljesen távol tartja magát minden művásárlástól. A főpapság még gyengébben van képviselve. [...] A legnagyobb vételárat, mióta a Műcsarnok fennáll, Szinnyei-Merse Pál érte el. »Park« című képét Elek Pál vette meg 20 000 koronáért.”27 A Világ összegzése szerint a Nemzeti Szalon műtárosa, a festő Rubovics Márk hasonló tapasztalatokkal rendelkezett: „A mágnásosztály és a főpapság úgyszólván teljesen hiányzik a vásárlóközönség köréből, melynek túlnyomó részét itt is a lipótvárosiak képezik. A Nemzeti Szalonban öt év óta egyetlen mágnás sem 1100
