Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
KONRÁD MIKLÓS ormódi előnévvel nemesített vezérigazgatója elhunyt felesége, Eisenberger Amália/ Amélie emlékezetének 1903-ban tízezer koronás „irodalmi alapítványnyal” kívánt adózni. Háromévente kiosztandó ezerkoronás díjával az alapítvány olyan eredeti, könyv alakban „bizonyos időhatáron belül” megjelent szépirodalmi műveket volt hivatott jutalmazni, amelyek „az örök női eszményeket” szolgálták, és esztétikai értékük mellett „a nőiség tiszta, nemes felfogásával” jeleskedtek. Ez annál inkább hasznára válna a magyar irodalom „ethikai emelkedettségének”, vélte alapítólevelében Ormody Vilmos, mivel meglátása szerint az olvasókat az utóbbi időben, fájdalom, éppenséggel „az örök női eszményekre nézve sérelmes művek” izgatták.22 Szavai alapján úgy tűnhet, hogy a biztosítási szakember alapítványát részben a „modern” irodalommal szembeni fellépésnek szánta, de mint később látni fogjuk, Ormody ennél összetettebb személyiség volt. 22 A M. Tud. Akadémia jegyzőkönyvei. Ormódi Vilmos alapítólevele. Akadémiai Értesítő 14. (1903) 670-672. 23 Szívós E.: A magyar képzőművészet társadalomtörténete i. m. 219.; Róka E.: Nacionalizmus és modernizmus i. m. 118. 24 Dömötör István: Egy művészeti propagáló. Ernst Lajos. Bp. 1913. 28.; Márai Sándor: Hallgatni akartam. Bp. 2015. 24. 25 Sümegi György: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez. In: Cumania III. História. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei.) Szerk. Horváth Attila. Kecskemét 1975. 275.; Gonda Zsuzsa: Nemzetközi impresszionista kiállítás a Művészházban. In: A Művészház 1909—1914. Szerk. Gömöry Judit — Veszprémi Nóra. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/2.) Bp. 2009. 61.; Lipták Dorottya: Mecenatúra, mecénások és a budapesti társadalom néhány aspektusa. In: Megtalálható-e a múlt? Tanulmányok Gyáni Gábor 60. születésnapjára. Szerk. Bódy Zsombor - Horváth Sándor - Valuch Tibor. Bp. 2010. 501., 504. Képzőművészet, építészet A századforduló már olyan időszak nyitányát jelentette, amikor az Akadémia olykor konkrét vízió nélküli adományozói mellett a zsidó polgárság más, a magyar kultúrában már otthonosan mozgó tagjainak egészen pontos elképzelésük volt arról, hogy pénzükkel a művészetek mely formáinak felvirágoztatásához akarnak hozzájárulni. A képzőművészet terén a zsidó műgyűjtők és mecénások századvégi—századeleji színre lépését a (művészet)történet-írás már észrevételezte,23 megjelenésüket egyes kortársak nyomán24 párhuzamba állítva a történelmi arisztokráciának a mecenatúra terén tapasztalható visszahúzódásával.25 A 20. század elején a magángyűjtemény-kiállításokon a gyűjtők többsége már nem arisztokrata, hanem polgári, és azon belül is zsidó származású volt. Ez látható többek közt az Iparművészeti Múzeum által 1907-ben magángyűjteményekből rendezett, elsősorban porcelánokat és ezüstneműeket bemutató kiállítás kapcsán. A 64 kiállító 1099
