Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
ZSIDÓ NAGYPOLGÁRI MECENATÚRA ÉS MŰPÁRTOLÁS A DUALIZMUS IDEJÉN Mulasztásukat enyhítette, hogy a hangversenyek „legszorgalmatosabb” látogatói szintúgy zsidók voltak — Vajda szerint e téren különösen „az előkelőbb hébernők” jeleskedtek. De végső ítéletén ez nem változtatott: az emancipáció jótéteményét a zsidók nem viszonozták, „részvétlenek a nemzet benső érdekei iránt”.3 3 Vajda. Viktor: Művészet és politika. Képek a magyar társadalomból. Pest 1870. 73-74., 80-81. 4 A kérdésről lásd Klement Judit: Nagypolgárság a két világháború közötti Magyarországon? Egy társadalmi réteg meghatározásának lehetőségeiről. In: Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Szerk. Kövér György. Bp. 2006. 195-232. E néhány vélemény jól mutatja, hogy a zsidó polgárok által gyakorolt mecenatúrát a kor társak nem tudták másképpen látni, mint a zsidók asszimilációjáról és integrációjáról alkotott elvárásaik, illetve reményeik szűkítő perspektívájából. Ezek az értékelések arról is tanúskodnak, hogy az 1867-es emancipációs törvény jogi cezúrájától függetlenül a zsidókról alkotott nézeteknek az általánosítás volt és maradt az alapvető jellegzetessége. Nem zsidó részről az előítéletesség egyneműsítő víziójának tápot adott a csak fokozatosan felbomló hagyományos zsidó társadalom látszólagos homogenitása, míg zsidó részről a (kényszerű) apologetika természetéből adódóan általánosított. A zsidókról szólva reflektálatlanul „zsidóságról” beszélni mint valami közös szándék és érzelem által hajtott entitásról, a kortárs vélekedéseknek olyan konstans eleme, amely a történetírásban is máig fellelhető. Az akkulturálódó, a reformkortól kezdve társadalmilag és kulturálisan egyre heterogénebb, az antiszemitizmusról is szögesen eltérő véleményeket megfogalmazó zsidók kapcsán a „zsidóságról” mint zsidók közösségéről való diskurzus érvényességét vitatva, releváns kérdésnek tartom, vajon beszélhetünk-e „zsidó mecenatúráról” a dualizmus korában, vagyis zsidó személyek olyan támogatói tevékenységéről, amely bárhogyan is értett zsidóságukból fakadt, vagy azzal magyarázható. Az alábbiakban rövid — hangsúlyosan vázlatos — áttekintést nyújtok a dualizmus kori zsidó nagypolgárság mecénási működéséről. Ezt követően megvizsgálom, hogy kor társaik miként értékelték teljesítményüket. Végül arra keresem a választ, hogy melyek lehettek a zsidó mecénások indítékai, és hogy ezek között fellelhető-e valamilyen közös vonás. Elöljáróban néhány szó a három érintett fogalom (nagypolgárság, mecenatúra, zsidóság) tanulmánybeli használatáról. A nagypolgárság pontos definíciójától, a fogalom határainak kijelölésétől itt eltekintek, a kifejezést vállaltan homályos köznapi értelemben, kifejezetten gazdag polgár jelentésében használom.4 Mecenatúrán elsősorban a műpártolást, a művészek támogatását értem, de kismértékben a tudományos célú adakozást is bevonom a vizsgálódás körébe. A műgyűjtők esetében nem magára a gyűjtő tevékenységükre, hanem mindenekelőtt a szó szoros értelmében vett mecenatúrára, vagyis az ellenszolgáltatás nélküli 1094
