Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Szalisznyó Lilla: A Nemzeti Színház és a jótékonyság különböző formái a 19. században
SZALISZNYÓ LILLA 4. táblázat Jótékonysági előadások 1847. április 1. és 1848. március 31. között a jótékonysági előadás dátuma műsor kedvezményezett átadott összeg 1847. december 4. Vincenzo Bellini: Alvajáró Pesti Jótékony Nőegylet 127 pengő forint 1 krajcár 1847. december 23. Gaetano Donizetti: Dom Sebastian Budai Irgalmasrendi Kórház 78 pengőforint 44 A krajcár 1848. február 5. Kisfaludy Károly: Kemény Simon Kisfaludy Társaság 130 pengő forint 38 krajcár Forrás: FSzK BGy, Pénztári főkönyv a bevételekről és a kiadásokról I —III. Bf 0910/292. II. A Nemzeti Színház igyekezett minden évadban másokat támogatni, egyedül a Kisfaludy Társaság számíthatott folyamatosan, több éven át anyagi segítségre. Az irodalmi társaságot 1836-ban Kisfaludy Károly barátai azzal a céllal alapították, hogy pénzt gyűjtsenek az 1830-ban elhunyt költő munkáinak kiadására. Ám mivel a szükségesnél több gyűlt össze, úgy határoztak, hogy a fennmaradó összeget irodalomelméleti és szépirodalmi pályázatokra fordítják. A Nemzeti Színház 1844-től kezdve február 5-én vagy 6-án a társasági év zárásaként emlékestet rendezett, s a befolyt jövedelem egy részét a „társaság alaptőkéjének növelésére” ajánlották fel. (Ez még Bartay Endre kezdeményezése volt.) A további kedvezményezettek köre meglehetősen vegyes volt, és megfelelt a korban szokásosnak tekinthető mintázatoknak: találunk köztük például oktatási intézményeket, egyesületeket (Pesti Vakok Intézete, Pestbudai Hangászegyleti Enekiskola), kórházakat (Budai Irgalmasrendi Kórház, Pesti Szegény Gyermekkórház),52 szegények gyámolítására létrejött egyesületet (Pesti Jótékony Nőegylet), természeti katasztrófától sújtott városok lakóit (a váci tűz károsultjai), illetve a leégett Pesti Német Színház munkatársait és magánszemélyeket (Katona József családja, Füredi Mihály külföldi tanulmányútja). 52 Arról, hogy a 19. században a kórházak különböző karitatív felajánlások középpontjában álltak lásd Keir Waddington: Charity and the London Hospitals, 1850-1898. (Royal Historical Society Studies in History New Series 16.) Woodbridge 2000. Az előadó-művészetek körén kívülre irányuló, a társadalmi elfogadottságot leginkább erősítő, a javuló erkölcsi megítéléshez nagyban hozzájáruló jótékonyságon túli speciális forma volt az, amikor a színház világán belüli célokra adományoztak. A Nemzeti Színház megnyitásától kezdve központi szerepet játszott a szakma professzionalizácójának elősegítésében, kezdeményezésére és támogatásával jött létre a színészi nyugdíjpénztár és a Színészed Tanoda (a mai Színház- és Filmművészeti Egyetem jogelődje). Az 1852-ben létrejött nyugdíjpénztár alaptőkéjének összegyűjtéséhez éveken át rendeztek jótékonysági előadásokat, sőt a 1081
