Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Szalisznyó Lilla: A Nemzeti Színház és a jótékonyság különböző formái a 19. században
A NEMZETI SZÍNHÁZ ÉS A JÓTÉKONYSÁG KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI A 19. SZÁZADBAN pedig a díszleteket, a jelmezeket és egyéb ingóságokat vették át „az Ország számára”), az igazgatás felügyelete az átadás idejére egy országos választmány, kiküldöttség kezébe került. Ez a szerv a következő országgyűlésig a színház közvetlen vezetését egy kormányzó választmányra bízta, amely az igazgatóválasztmányhoz hasonlóan szintén megyei tisztviselőkből állt.29 Az átvétel során nyilvánvalóvá vált, hogy az intézmény fenntartásához nélkülözhetetlen az országos segély, anélkül nem tudnak foglalkoztatni egy 150 fős szakmai apparátust, s azt sem tudja a színház vállalni, hogy a változatos repertoárt megtartva mindennap tart előadást. Emellett sokat számított az is, hogy idővel a megyei tisztviselők belátták, hogy nem boldogulnak a szakmai ügyek irányításával, jelenlétük akadályozza az előbbre jutást. A kormányzó választmány nem is erőltette tovább a megyei tisztviselők és a szakmai apparátus közötti együttműködést, 1842 szeptemberében inkább pályázatot hirdetett a színház bérbeadására.30 29 1840dik évi országgyűlésen alkotott törvényczikkelyek i. m. 183-186. 30 Fráter Pál: Hivatalos tudósítás a nemzeti színház’ igazgatása iránt. Athenaeum 6. (1842) 37. sz. 295-296. 31 Bartay Endre (1799-1854). Zeneszerző, a Pestvárosi Enekiskola egyik alapítója. 1843. január 1. és 1845. január 18. között a Nemzeti Színház bérlőigazgatója. Nevéhez fűződnek a „Szózat” és a „Himnusz” megzenésítésére kiírt pályázatok, illetve egy új színpadi műfaj, a népszínmű születése, ami szintén egy pályázati kiírásnak köszönhető („ajánlok 50 aranyat egy a magyar népéletből merített, minden aljasságtól ment, jóirányu, látványos színműért”). - Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp. 1994. 66.; Honderű 1. (1843) 5. sz. 164. 32 Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház a polgári forradalom előestéjén (1840—1848). In: Magyar színháztörténet 1790-1873. Szerk. Kerényi Ferenc. Bp. 1990. 284-288. 33 Gróf Ráday (IV.) Gedeon (1806-1873). Jogász, politikus, megyei tisztviselő, 1839-ben és 1843— 1844-ben országgyűlési követ, színigazgató. 1848-ban Nógrád vármegye főispánjává nevezték ki. 1837 Bérlőigazgatónak Bartay Endre zeneszerzőt választották,31 aki 1843. január 1-jén vette át az irányítást. Bartay a megyei tisztviselőkhöz képest valóban hozzáértőbb igazgatónak bizonyult, ő volt az, aki kiemelte a Nemzeti Színházat a „feudális színpártolás gyakorlatából”. Vezetése alatt komoly bevételek származtak a bérlet- és napi jegyeladásokból, ami az országgyűléstől kapott szubvencióval (évi 12 000 pengő forint) kiegészülve az addigiaknál kedvezőbb gazdasági helyzetet teremtett. A színház egyre változatosabb műsorkínálattal jelentkezett, a repertoárban új színjátéktípusok jelentek meg (krónikásdráma, népszínmű, politikai vígjáték, nemzeti opera), és sikerült növelni a művészi személyzet létszámát is.32 Ám a nagyszabású törekvések, a fejlesztéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek gyorsléptékű megteremtése sokkal több pénzt emésztett fel, mint amennyi bevétel beérkezett. így Bartay hiába ért el látványos eredményeket, a felhalmozódó adósság miatt 1845. január 18-án lemondásra kényszerült. Helyét főigazgatóként Ráday Gedeon vette át,33 aki az üzemmenet irányítását kezdetektől színházi szakemberekre bízta. A vezető beosztású munkatársak 1074
