Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Szalisznyó Lilla: A Nemzeti Színház és a jótékonyság különböző formái a 19. században
A NEMZETI SZÍNHÁZ ÉS A JÓTÉKONYSÁG KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI A 19. SZÁZADBAN formájában működtette, de mivel alaptőke nem állt a közgyűlés rendelkezésére, a gazdasági társaság kizárólag részvényjegyzésre épülhetett. A részvény társasági forma azonban az újonnan nyíló, induló kultúrintézmény esetében nem az iparban és a kereskedelemben megszokott alapon működött, legalábbis nem olyasfajta befektetésről volt szó, amelytől idővel részesedést lehetett várni. A részvényesek előre tudták, hogy sokkal inkább pártolóként, támogatóként számítanak rájuk, a részvény társaság alapelveit rögzítő kiadványra rányomtatták, hogy a részvény kizárólag erkölcsi, morális osztalékot fog hozni, s a vármegye az esetleges nyereséget is a színház működtetésére fordítja. Induláskor összesen 403 részvényt jegyeztek, ám csak 345 kí-nek az árát fizették be, így a részvény társaság kezében az üzemmenet megindításához kizárólag 34 550 váltóforintnyi tőke volt.17 Ehhez később hozzáadódott ugyan a bérletekből és a napi jegyeladásokból befolyt pénz, de mint azt néhány fennmaradt számadás mutatja, a kiadási és a bevételi oldalt nemigen sikerült egyensúlyban tartani. 1839 áprilisában például a bevétel 15 251 váltóforint 46 krajcár, a kiadás 17 394 váltóforint 54 krajcár volt.18 A 23 fős részvénytársaság az intézmény közvetlen irányítását egy megyei tisztviselőkből álló igazgató választmányra bízta, amely 1837 augusztusától 1840 júniusáig látta el a feladatot. A választmányi tagok kezdetben nem folytak bele az üzemmenet (műsorrend összeállítása, darabok színpadra állítása, kisebb szakmai kihágások, mulasztások számonkérése stb.) irányításába, azt egy „külsős” színészeti igazgatóra, Bajza Józsefre bízták. Ilyen teendőik csak az után lettek, hogy Bajza 1838 júniusában lemondott.19 Ekkor úgy döntöttek, hogy nem neveznek ki újabb színészeti igazgatót, hanem egymást váltva fogják irányítani és felügyelni a napi ügyeket.20 17 Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története I-II. (Magyarország újabbkori történeténekforrásai) Bp. 1940. I. 51. 18 Magyar Nemzeti Levéltár PestVármegyei Levéltára IV. 7: Pest-Pilis-Solt Vármegye Színészeti Választmányának iratai, 5. doboz. (A dobozon belül az analekták nincsenek palliumozva és megszámozva.) 19 Bajza Józsefről és igazgatói működéséről lásd Szalisznyó Lilla: „Kevés hivatal van, mely a színházi igazgatásnál szövevényesb és nehezebb volna”. Bajza József és a Nemzeti Színház üzemi működése. In: Dokumentumok a Nemzeti Színház belső életének első évtizedéből. Bajza József színigazgatói működése. Kiad. Szalisznyó Lilla. Bp. 2021. 11-30. 20 A témáról részletesen lásd Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867). (Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3.) Bp. 2002. 108-150. Az intézményi professzionalizáció érdekében sokat áldoztak a társulat gyarapítására és a műsor színvonalának emelésére, elsődleges céljuk az volt, hogy ugyanolyan vegyes profilú, változatos repertoárt alakítsanak ki, mint amilyen a már több mint két évtizede működő Pesti Német Színház műsorpolitikáját jellemezte. Az operajátszás feltételeinek biztosítása érdekében például 1838-ban készek voltak évi 5000 pengőforintért szerződtetni az Európa-szerte jó hírnevet 1072
