Századok – 2023
2023 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kárbin Ákos: Wekerle Sándor, a Monarchia aranyembere (Ordasi Ágnes)
TÖRTÉNETI IRODALOM Kárbin Ákos WEKERLE SÁNDOR, A MONARCHIA ARANYEMBERE Gondolat, Bp. 2021. 361 oldal Luigi Adamich városatya a fiumei képviselőtestület 1894. február 24-ei ülésén egy indítványt nyújtott be, amelyben Wekerle Sándor miniszterelnök, Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter és Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter díszpolgárrá avatását javasolta az említett politikusok egyházpolitikai törvényjavaslatok körül kifejtett tevékenységének honorálására. A felterjesztést a testület nagy ewivák és éljenek kíséretében egy héttel később fogadta el, amellyel Zichy József egykori fiumei kormányzó, Kamermayer Károly budapesti polgármester és Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter után a fent felsoroltak is részesültek a megtiszteltetésben. Hiszen Fiume - s így a városatyák is - mindig liberális volt és mindig a Szabadelvű Párt hazafias, haladó programja mellett állt. A fiumeiek egy része azonban továbbra sem felejtette el, hogy nem sokkal korábban éppen Baross Gábor és még pénzügyminiszterként Wekerle Sándor eljárása vezetett Fiume szabadkikötői státuszának eltörléséhez, illetve a közös osztrák-magyar vámterületbe olvasztásához, valamint az újabb fogyasztási adónemek meghonosításához. Bár messziről úgy tűnt, Fiume mellett a tenger felszíne békés és csendes, közelebbről szemlélve a kérdést, a szabadelvű kormányzat gazdasági és pénzügyi intézkedései éles társadalmi és politikai feszültségeket idéztek elő a „mélyben”. Tehát díszpolgárság ide vagy oda, Baross és Wekerle népszerűsége nem volt sem töretlen, sem osztatlan. A Szabadelvű Párt gazdasági intézkedései közül a legnagyobb horderejűnek az aranyalapú valuta bevezetése számított, amit a szakirodalom a mai napig Wekerle Sándor művének tulajdonít. De tényleg Wekerlének köszönhető a pénzügyi reform? És egyáltalán, mivolt és miért volt jelentősége a valutarendezésnek az Osztrák-Magyar Monarchiában? Kárbin Ákos 2021 augusztusában, Wekerle halálának centenáriumára megjelentetett kötetében erre a kérdésre is keresi a választ. Noha Magyarország egykori (háromszoros) miniszterelnökéről van szó, Wekerle politikusi működése csak nemrégiben került előtérbe, és szakmai életútjának számos aspektusa még a korszak kutatói előtt is „terra incognita”. Kárbin ezt a hiányosságot igyekszik pótolni, bemutatva a politikus pályafutásának 1887—1893 közötti szakaszát, kitérve egyúttal az adott időszak financiális kihívásaira, a valutarendezés folyamatának dilemmáira is. Vagyis könyve inkább a gazdaságtörténet, mintsem a biográfia műfajába sorolható be, így a kötet címe kissé megtévesztő lehet. Kárbin téma iránti elköteleződése nem újkeletű. Doktori értekezését Wekerle Sándor és az Osztrák—Magyar Monarchia valutareformjának kezdeti lépései 1889—1893. Döntéshozatal és megvalósítás címmel védte meg 2015-ben. A most napvilágot látott kötet váza ugyancsak ez a PhD-dolgozat, mégsem a disszertáció szövegének szerkesztett, számos képpel gazdagított kiadása, mivel a szerző az újabb kutatási eredményeit szintén beépítette a munkájába. Kárbin magyar részről Gratz Gusztáv, Fellner Frigyes, Hanák Péter, Kövér György és Kozári Mónika írásaira, német és osztrák részről Wolfgang Fritz, Géza Andreas von Geyr monográfi áira támaszkodott. Ám hiányérzetet kelt, hogy Szász Antal szinte „kortárs” Banküzemtari^ (Bp. 1947.) vagy Halmos Károly, Tomka Béla és Gieger András munkái a bibliográfiában nem tűnnek fel. A könyv alapját a levéltári források és a forráskiadások adják. Kárbin magyar közgyűjtemények felkeresése mellett a bécsi Österreichisches Staatsarchivban és az Oesterreichische Nationalbank levéltárában, a berlini Bundesarchivban, a Geheime Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitzben és a Politisches Archiv des Auswärtigen Amtsban végzett alapkutatásokat. Bár a szerző szorgalma és forrásközpontúsága hozzátesz a munka értékéhez, a hagyományos, „német iskolás” szemlélet nem válik annak előnyére. Sőt, ahogy egy a szerzővel készült interjúban mondta: „a régi iratok szinte rabul ejtették” ( https://tinyurl.com/2p8jckjk ). A leíró 1025 SZÁZADOK 157. (2023) 5. SZÁM
