Századok – 2023
2023 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Myroslav Voloshchuk: Ruthenians (the Rus’) in the Kingdom of Hungary, 11th to Mid-14th Centuries. Settlement, Property and Socio-Political Role (Berkes Orsolya)
TÖRTÉNETI IRODALOM mintára a szomszédokra vonatkozik, azaz arra a népre, akik ellen meg akarták védeni az adott területet (lásd S. Benedek András: Eszmék és téveszmék. Kisebbségkutatás 9. [2020] 4. sz.). Az orosz krónikákban szereplő magyar kapu, magyar hegyek elnevezések ugyancsak a szomszédságra utalnak. Megjegyezendő, hogy a Ruszból érkező szláv elemek közötti különbségtétel nem járható út, mivel a keleti szláv tömb szétválása csak a 13-14. század fordulóján következett be. Arra a kérdésre tehát nem lehet egyértelmű választ adni, hogy a 11-13. századi forrásokban ruténnak vagy ruszbelinek nevezett személyek melyik szláv etnikai csoporthoz tartozhattak. A harmadik fejezetben a szerző a magyarok és a halicsi bojárok társadalmi kapcsolatait mutatja be, többek között Vladiszláv Kormilcsics, Jurij Vitanovics, Maladik és Mladik Ruthenus életútjának elemzése révén. A szerző vizsgálata főként a 13. századi politikai történésekre koncentrál, amely a Halics-Volhíniai krónika és az Árpád-kori oklevelek alapján ismerhető meg. Vladiszláv Kormilcsics életrajzán keresztül például a Romanovicsok, Igorjevicsek és II. András, illetve Kálmán herceg szoros együttműködése rajzolódik ki. A negyedik fejezet a Ruszból érkező vagy rusz felmenőkkel rendelkező személyek, közösségek önazonosságának kérdését járja körül. A szerző az oklevelek értelmezése során kitér az Anjou-kori diplomatikai forrásokban feltűnő dictus Orrus!Orros kifejezésre, s feltételezi, hogy a megnevezés mögött rusz betelepülők vagy a Russzal kapcsolatban álló személyek álltak. A nyelvészeti kutatás megalapozott eredményei szerint azonban a középkori személynevekben előforduló dictus kifejezés viselőik külső és belső tulajdonságait jelölik, amelyek feltüntetésének az öröklés szempontjából volt kiemelkedő jelentősége, hiszen egyértelműen azonosították a kedvezményre jogosult személyt. A kifejezés másik tagja az orrus a magyar ’orr’ köznévre mutat vissza. Az 1405 körül másolt, ám feltehetően 1380—1390 között készült schlágli szójegyzékben az orros magyar névszó a 327. helyen szerepel, az akkor még zártabb magánhangzóval írt orrus változataként. Az orrus kifejezés nem tartalmaz rus fonémát, helyette az ómagyar kor nyelvi emlékeként a magánhangzó állapotának egy korábbi, zártabb alakját őrzi. Körül lehetne járni azt a kérdést, hogy az oklevelekben olykor orrosként, máskor orrusVént szereplő személyek megjelölései a magyar nyelvben lezajló hangalaki változás folyamatát örökítik-e meg. Utalhatnak-e a megnevezések a másoló eltérő nyelvi kultúrájára, előfordulhat-e, hogy a magánhangzó hangalakváltozásait a másoló nem követte? Az utolsó fejezetben a szerző Sudislav de genere Ludan személyét mutatja be: ismerteti a különböző teóriákat, amelyek etnikai és szociális hátterével kapcsolatban megfogalmazódtak. A 13. században élt hírhedt bojár életútja számos történész érdeklődését felkeltette. A kötet szerzője felveti, hogy a Danyiil fejedelemmel szembenálló, árulónak, magyarpártinak nevezett Sudislav ábrázolása a Romanovics krónikában egyoldalú, így árnyalásra szorul. A források elemzéséhez és értelmezéséhez elengedhetetlenül fontos keletkezésük idejének és kontextusának feltárása, s így talán elkerülhetők azok a csúsztatásokba hajló feltételezések, amelyekre e könyvben is találunk példákat. A történelmi személyek pályafutásának elemzése során érdemes végiggondolni azt a szempontot is, hogy egy 13-14. századi társadalomban valójában mi is jelenthette az identitás alapját. Nem volt-e meghatározóbb szerepe az önazonosság formálódásában a vallásnak, az uralkodóhoz való hűségnek vagy a társadalmi helyzetnek, mint az etnikumnak, amely csak a 18. századi felvilágosodás és a francia forradalom hatására vált a nemzettudat egyik meghatározó elemévé. Voloshchuk könyve izgalmas kérdéseket vet fel, s egyben tükrözi a 21. századi ukrán történetírás előtt álló kihívásokat. A nemzeti múlt és identitás feltárása olyan útkeresés, amely olykor zsákutcákba vezet, máskor azonban megtermékenyíti a korszak kutatását. Myroslav Voloshchuk könyve pontosan ezt az útkeresést tükrözi. Berkes Orsolya SZÁZADOK 157. (2023) 4. SZÁM 1024
