Századok – 2023
2023 / 5. szám - KRÓNIKA - Népessy Noémi – Horváth Péter – Perényi Roland: A Budapest-hatás. Fővárosi kötődések és identitások (Kiállításismertető)
NÉPESSY NOÉMI - HORVÁTH PÉTER - PERÉNYI ROLAND A 20. század elején Löwenstein Arnold jelentős tényezője volt a magyarországi kulturális életnek. Ismeretségi körében előkelő helyet foglaltak el a Nyugat írói, Ady Endrét személyesen is támogatta anyagilag. A portré festője, Fényes Adolf, a kecskeméti rabbi fia bizonyára átérezte az 1890-es nősülésekor Kutira magyarosító Löwenstein törekvését: asszimilálódott magyar nagypolgárrá válni. Sorsuk azonban csak egyetlen történelmi pillanatra találkozott, ezen a festményen. Míg Fényes 1920 után töretlenül folytatta pályáját, sőt még a második világháborús vészkorszakot és a főváros ostromát is túlélte valamennyivel, addig az 1930-as években elhunyt Löwenstein magyar nevét ma csak néhány képcím és az Ady Endrével való levelezés őrzi. Budapest 19-20. századi történetét akár az itt letelepedett és polgárosult családok történetén keresztül is meg lehet írni. Erre jó példa a már említett Giergl- Györgyi család, amelynek története a kiállítás ötödik, Narratíva/élettört énét - hagyomány szerepe az identitásban című egységében jelenik meg. A család első, Pesten letelepedett tagja, a szabó mesterséget űző Martin Giergl a 18. század első évtizedeiben érkezett Tirolból. Unokája már céhmesterként került a város száz választott polgára közé. A család számos iparost és művészt adott a városnak. Györgyi Giergl Alajos (1821-1863) kora neves festőművésze, Henrik (1827-1871) a korszak egyik legkiválóbb üvegfestő mestere volt. Giergl János és István kártyakészítő üzemet működtetett, amely Első Magyar Játékkártyagyár Rt. néven készített színvonalas tarokk-kártyákat. A rendkívül szerteágazó pesti polgárcsalád rokonságában találjuk a szobrász Marschalkó Jánost (1819—1877), Giergl Henrik lánytestvérének férjét, aki többek között a Lánchíd oroszlánjainak munkájáról vált ismertté. Az ötvösmester Giergl Alajos (1793-1868) lányának férjét, Goszleth Istvánt (1850-1913) a korszak jelentős fővárosi fényképészei között tartják számon. A család következő generációja már a századfordulón világvárossá fejlődő Budapesten működött. Giergl Henrik fia, Kálmán (1863—1954) építészként számos fővárosi épület tervezésében vett részt. A család más tagjai is az építészi pályát választották. A festő Giergl Alajos fiának, Györgyi Gézának (1851-1934) köszönhetjük például a Műegyetemet és más középületeket, az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatójaként tevékenykedő Györgyi Kálmán fia, Dénes (1886—1961) pedig számos középületnek és több világkiállítás magyar pavilonjának tervezési munkájáról vált ismertté. Az építész szakma a már a 20. században született generáció több tagjára is tovább öröklődött. Goszleth Lajos (1906—1963) munkái közül kiemelendő az óbudai Kiscelli utcai postaépület, Földes László (1959—) nevéhez pedig lakóépületek mellett a Toldy Gimnázium tornacsarnokának tervei fűződnek.3 3 A család történetéhez bővebben lásd Művészgenerációk. A Györgyi-Giergl család három évszázada. Szerk. Basics Beatrix - Györgyi Erzsébet. Bp. 2007. 1011
