Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ZSOLT - PINKE ZSOLT állatállomány jelentős része elpusztult.68 Ezzel az alföldi mezőgazdaság súlypontja az állattenyésztésről visszavonhatatlanul a növény termesztésre helyeződött át. 68 „ugyanazon területen, hol hajdan, mikor még a Tisza kénye kedve szerint járhatta az ártért, széna irtózatos mennyiségben volt, s a marha-tartás mai nap alig megfogható nagy mértékben gyakoroltatott, a szabályozás tökéletes sikerülte után, ha a szárazság beállt, egyetlen egy tehén a határon el nem élhet, mivel itt a növényzetnek nyoma sincs”. Lechner Gyula: Előadás a tisza-körösi hajózási és öntöző csatorna ügyében. II. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye 3. (1867) 181-194. 69 Wilhelm Abel: Agricultural Fluctuations in Europe: From the Thirteenth to the Twentieth Centuries. London 1980. 197-198. 70 Benda Gyula: Társadalomtörténeti tanulmányok. Bp. 2006. 233. Az 1860-as évek elején Dél-Magyarországon egy mérő búza fél forinttal olcsóbb volt, mint Odesszában. De míg az orosz búza szállítása tengeren Odesszától Triesztig egy forintba került mérőnként, addig a magyar búzát - vasút híján - Szegedről 2,7 forintért vitték Fiúméig (onnan Londonig már csak 0,9 forint volt a szállítási költség), így a magyar gabona nem tudott versenyezni az orosz búzával. Katus László: Szállítási forradalom Magyarországon a 19. században. In: Sokszólamú történelem. Válogatott tanulmányok és cikkek. Szerk. Nagy Mariann - Vértesi Lázár. Pécs 2008. 136. 71 Glósz J: Területi hiány és felesleg i. m. 119-140. 72 Faragó Tamás: Humanitárius katasztrófák Máramaros vármegyében a középkortól az első világháborúig I. Történeti demográfiai évkönyv 6. (2005) 19-78. 73 Rövid ideig az 1810-es években a Kárpát-medencei búzaárak közel kétszer magasabbak voltak, mint Nyugat-Európában, ami lokális ellátási krízisre utal: a helyzetet nemcsak a hiperinfláció, hanem a magas kereslet is fokozta. A Tambora és a devalváció hatásaként 1816-ban a Habsburg Birodalomban a nagybirtokosok 10%-a és a kistermelőknek csaknem a fele eladósodott. Ártrendek — a gabona kísértése Wilhelm Abel szerint a háborús körülmények és az újvilági ezüstbeáramlás okozta nemesfém-túlkínálat generálta infláció hatására Nyugat-Európában a gabonaárak 1730—1810 között két és félszeresére emelkedtek.69 Bár Magyarországon az export még a dunai gőzhajóforgalom beindítását követően, 1843 és 1847 között sem haladta meg a hazai gabonatermés 6%-át,70 a belső kereslet azonban (és ebbe Ciszlajtánia is beleértendő) nagy volt, hiszen számos térség nem volt önellátó gabonából,71 ami lokális éhínségekben jelentkezett.72 A napóleoni háborús gabonakonjunktúra idején a nyugati gabonaárak begyűrűzése Bécsbe óriási bevételi lehetőséget kínált (2. ábra) a nagy devalvációig és a Tambora kitöréséig73 — de elsősorban még a nyugat-magyarországi nagybirtokosok számára. A tiszántúli gabonapiac ugyanis a 18. században a nyugat-magyarországihoz képest még csak harmadakkora volt (20 000 pm — Debrecen vs. 60-60 000 pm — Nezsider és Sopron). Nyugaton és Kassán a gabonaár magasabb is volt, mint Debrecenben (2,5 Ft/pm vs. 1,5 Ft/pm) a 18. század végén, ami csak részben tudható be a magas szállítási költségeknek, részben a nyugati árszínvonal említett begyűrűzését jelenti, míg a Felvidéken a lokális gabonahiányra utal. (4. táblázat) 975
