Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Laszlovszky József – Nagy Balázs: Mederváltozás és kontinuitás a Sajó folyó középkori átkelőhelyeinél. A muhi csatatér kutatásához kapcsolódó földrajzi, történeti és régészeti vizsgálatok
MEDERVÁLTOZÁS ÉS KONTINUITÁS A SAJÓ FOLYÓ KÖZÉPKORI ÁTKELŐHELYEINÉL jellege és gyorsasága tekintetében. A vizsgált területen ez a szempont különösen fontos, mivel a Hejő, Sajó, Hernád és Tisza folyók mind befolyásolhatták az adott terület jellegét, és ezen keresztül az ott létrejött folyóátkelőhelyek viszonyait, de a négy folyó viselkedése jelentős mértékben eltérő vonásokat mutat. A folyóváltozások eltérő dinamizmusa, eróziós képessége, domborzatátalakító szerepe — szoros összefüggésben a partstabilitással, a medreket befoglaló és övező üledékekkel - azt is befolyásolta, hogy milyen gyakran kellett új átkelőhelyet (például hidat) létrehozni, vagy mennyiben kellett igazodni a változásokhoz, például a révhelyek, gázlók vagy az odavezető utak kapcsán. Az alföldi folyókhoz kapcsolódó történeti adatok (oklevelek, összeírások stb.) és helynevek vizsgálata azt is kimutatta, hogy ezen folyók esetében akár több évszázados kontinuitás is megfigyelhető egyes átkelőhelyeknél (hidak, révek, gázlók), amelyek nem csupán a középkor évszázadaiban dokumentálhatók, hanem a régészeti leletek elterjedését segítségül hívva még akár a népvándorlás kor egyes időszakaiban is.1 A Tisza folyó középső szakaszát vizsgálva (főként annak Szolnok megyei részeit áttekintve), jól megfigyelhető ez a folyamat, és a kontinuitás számos elemét sikerült feltárni. Ugyanakkor arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy egy-egy átkelőhely rögzülése, annak évszázados használata nem jelenti azt, hogy a mederváltozások miatt ne helyeződött volna át kisebb mértékben az adott átkelőhely, akár megváltoztatva az oda vezető utak vonalát vagy irányát. Ezt azért is érdemes vizsgálni, mert a források ugyanazon helyen vagy névvel emlegethetik az átkelőhelyeket,2 akár a jellemző átkelési formát is megjelölve (híd, rév, gázló), miközben az adott hely valamennyire már áthelyeződött. Ez a változás lehet néhány tíz méteres, de a nagy kanyar-lefűződések miatt akár többszáz méteres vagy akár kilométeres eltolódás is bekövetkezhetett. Az átkelőhely forrásokban található megnevezése ettől még nem változott meg, de nyilvánvaló, hogy egy régészeti kutatás vagy éppen egy csatatér helyszínének meghatározásánál ezek a változások megnehezíthetik a kutatást. Mindezt az is alátámasztja, amit az újkor időszakának kutatásai mutattak ki ugyanezeknél a folyóknál, ahol az ilyen kisebb térbeli átrendeződések is nyomon követhetők az újkori gazdagabb írásos, valamint térképes és 1 Az alföldi átkelőhelyek kontinuitásának kérdéséről elsősorban tiszai példák alapján lásd Laszlovszky József: „Dedi eciam terrant, que adiacet circa aquam, que vocatur Tiza.” (Adatok az 1075-ös garamszentbenedeki oklevél helyneveinek lokalizálásához). Zounuk. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (1986) 9-23.; RáczMiklós — Laszlovszky József: Monostorossáp, egy Tisza menti középkori falu. (Dissertationes Pannonicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös nominatae. Ser.3.1.) Bp. 2005.; MasekZsófia — LaszlovszkyJózsefig Szolnok környéki átkelőhely a római kortól a középkorig és a tiszavarsányi rév. In: Évezredek a Közép-Tisza mentén. Szerk. E Kovács Péter - Kelemen Angéla - Tárnoki Judit. (Szolnoki Régészeti Tanulmányok 2.) Szolnok 2021. 179-204. 2 A történeti forrásokban szereplő középkori átkelőhelyek megnevezéséről, helyzetéről és a kapcsolódó földrajzi kérdésekről kitűnő összefoglalás: Martus Nikoletta: Vizek, közlekedés: transitus-ok és vadum-ok a 14. század első felében Magyarországon. Tudományos diákköri dolgozat. Kézirat. 2021. 944
