Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
F. ROMHÁNYI BEATRIX Egy ekkora terület megműveléséhez egészen biztosan nehézekére és egy pár ökörnél nagyobb igaerőre volt szükség, sőt még akkor is kétséges, hogy egy királyi hold méretű területet a középkorban egy nap alatt fel tudtak volna szántani — ez volt ugyanis a hold meghatározásának eredetileg az alapja. Az Árpád-kor végén vagy akár az Anjou-kor elején ezek az eszközök, különösen a szükséges igaerő aligha álltak általánosan rendelkezésre, és átlagnak még később sem tekinthető. Harmadrészt az sem valószínű, hogy az ekealja mint mérték és a telek mint gazdálkodási egység teljes elkülönülése bekövetkezett volna már az Árpád-korban. Nem a legerősebb érv, de gyanakvásra adhat okot az is, hogy a középkori, kora újkori Európában nagyon kevés hasonlóan nagy holdról tudunk.59 Mindez arra utal, hogy a jobbágy telkek döntő többségét eredetileg nem a királyi hold, még csak nem is a magyar hold, hanem valamilyen más mértékrendszer szerint határozták meg.60 59 A Kárpát-medence környezetében ismert mértékek közül a Karoling birodalomban is használt iugerum kb. 0,25 hektár, a bajor tagewerk kb. 0,341 hektár. A legtöbb középkori területmérték e két érték közé, illetve köré esik. Az angol acre a maga mintegy 0,408 hektáros méretével, vagy a hasonló méretű frank acker már a nagyobbak közé tartozott. Eszak-Itáliában a holdnak megfelelő tornatura vagy biolca ugyancsak 0,28-0,30 hektár (Paola Galetti: Paesaggi agrari della bassa pianura emiliana tra XI-XIII secolo: il caso del territorio reggiano. Edad Media: Revista de História 20. [2019] 113-156., különösen: 136.). A Verbőcinél található királyi hold méretéhez hasonlóan nagy holdak Eszak-Németországban, az Altes Land vidékén fordulnak elő. A 18. századtól általánosan használt osztrák (később katasztrális) holdhoz hasonló mérték (0,575 hektár) a Német Lovagrend államának területéről ismert. A használt hold méretét számos tényező befolyásolhatta, köztük a talaj minősége, kötöttsége, az általánosan rendelkezésre álló mezőgazdasági eszközök és igaerő, de az újkorban akár az adó mértéke is. Általánosságban az itáliai példák azt mutatják, hogy a síkvidéken használt hold rendszerint nagyobb a hegyvidéken használatosnál. A római korban létezett még a két iugerum nagyságú heredia, amelyből száz tett ki egy centuriát. Ez a kb. 50 hektáros terület a középkori angol carucata megfelelőjének tekinthető. A Karoling birodalom időszakában az egy család megélhetését biztosító telek mérete mintegy 40 római iugerum, nagyjából 10-11 hektár volt. Irtásterületeken a teleknagyság elérte ennek a dupláját is (vö. Lexikon des Mittelalters Online. Turnhout 2009. ’ Hufe’ és ’ Maße’ címszavak). Ehhez képest a 13. századi 120-150 holdas (33,6-48 hektár), kiterjedt külsőségekkel rendelkező ekealják kifejezetten nagynak számítanak, és a korabeli viszonyok között elég jó megélhetést biztosíthattak. 60 Lehetséges, hogy a 15. században az ország némely vidékein a telkeket nem az eredetileg használt, hanem az új királyi mérték alapján tartották nyilván, ami tovább bonyolította a korábban sem egységes képet. Ez részben megmagyarázná, hogy miért vált a féltelek annyira általánossá a késő középkorban, miközben az adóegység továbbra is a füst maradt, továbbá, hogy miért van akkora változás egyes megyék telekszámában ugyanebben az időszakban. 61 Bogdán L: Magyarországi hossz- és földmértékek i. m. 34. A számítás módjára, hogy tudniillik egy ekealjára 120 holdat vettek, már az Árpád-korból több adatot ismerünk. A Hóman által idézett legkorábbi adat 1230-ból való (Hóman B.: Magyar pénztörténet i. m. 491). Bogdán Istvánnál szerepel egy jóval kisebb ekealja is. Az általa leírt legkisebb méret 120 szokásos hold, átszámítva 33,6 hektár volt, ami a királyi ekealjának valamivel több mint ^-e.61 Ebben az esetben egy holdra 0,28 hektár esik (a hozzá tartozó öl hossza 1,8 m), ami alig nagyobb a mintegy 0,25 hektár területű római iugerumnál (ennél kisebb hold használata a középkori Európában nem volt szokás). Ezzel számolva, és az ekealját a telek külsőségekkel együtt számított méretével azonosnak 933
