Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Fazekas Csaba: A szabadságharc és az 1848–1849. évi kolerajárvány összefüggései
A SZABADSÁGHARC ÉS AZ 1848-1849. ÉVI KOLERAJÁRVÁNY ÖSSZEFÜGGÉSEI szerepük volt. Evans azt is megkérdezte, hogy „az emberek hibáztatták-e az államot a kolera kitöréséért, és ez vezetett-e bármilyen változáshoz az állam politikájában?” Erre Magyarország esetében egyértelműen „nem”-mel felelhetünk. Egy-egy, a helyi hatóságok lassúságát kritizáló kortárs megjegyzésen kívül nincs tudomásunk 1848-1849 folyamán a járvány miatti tömeges elégedetlenség megnyilvánulásáról. A forradalom és szabadságharc történetének hátterében több esetet ismerünk helyi, súlyos áldozatokkal is járó zavargásokról, azonban ezek motivációi nemzetiségi gyűlölködésből vagy antiszemitizmusból táplálkoztak, nincs tudomásunk arról, hogy a kolera miatti pánik akár csak helyi jellegű erőszakos eseményeket indukált volna.66 66 Például Bíró Csaba: Vérengzés Sző regen és Szegeden. In: Katonák, papok, polgárok 1848/49-ben. Szerk. Döbör András et al. (Belvedere Meridionale Kiskönyvtár 12.) Szeged 1999. 51-59.; Hermann Róbert: Antiszemita atrocitások az 1848-1849-as forradalom és szabadságharc időszakában. In: Uő: A rendszerváltástól a megtorlásig i. m. 109—140. (Hermann Róbertnek ezen a ponton is köszönettel tartozom észrevételeiért.) 67 Más európai hatósági gyakorlathoz hasonlóan, vö. Evans, R. J: Epidemics and Revolutions i. m. 140-141. 68 Samuel Kline Cohn: Cholera revolts. A class struggle we may not like. Social History 42. (2017) 2. sz. 162-180., itt: 168. 69 Evans, R J.: Epidemics and Revolutions i. m. 135. Mint említettük, az 1848-as magyar állam hatóságai az amúgy is feszült légkörben inkább a „be nem avatkozás” stratégiáját választották, vagyis a pánik kiváltására alkalmas intézkedésektől (szabad mozgás és a megszokott életmód korlátozásától) tartózkodtak,67 a lakosság felvilágosításáról és az egészségügyi ellátórendszer működésének biztosításáról viszont igyekeztek gondoskodni. A kolerapánik elmaradása részben ezzel függött össze, nagyobb részben viszont - álláspontunk szerint - azzal, hogy a lakosságnak kollektív ismeretanyag állt rendelkezésére 1831-ből, vagyis tudták, hogy súlyos betegségről van szó, de annak is tudatában voltak, hogy a nagy számú halálozás mellett is „túlélhető”, nem az apokalipszis bekövetkeztéről van szó. A kérdést legutóbb alaposan elemző szerző ugyanerre a következtetésre jutott: a kolera keltette társadalmi feszültség távolról sem érte el azt a szintet Európában, mint 1831-ben, méghozzá a halálozások nagyságrendjétől függetlenül.68 Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen nincs közvetlen összefüggés a lefolyás súlyossága és a kolerában elhunytak számának növekedése, valamint a fokozottabb társadalmi pánikreakciók között. (Ezt igazolja, hogy az utolsó nagy kolerajárvány [1872-1873] folyamán is hasonló vagy akár azt meghaladó volt az emberveszteség, mint a korábbi pandémiák idején.) Evans pedig azt is megállapította, hogy 1848-ban a kolera csak egy volt a potenciális társadalmi feszültségforrások között, ráadásul e tényezők nem is voltak feltétlenül összekapcsolhatók.69 Nyitra megye orvosának visszaemlékezése pontosan kifejezte ezt a hangulatot: „Ez évben a cholera-járvány a sok más baj közt mellékesnek tekintetett. A hatóságok folytonos változása, sőt időközönkint teljes hiánya, a megye vágontúli részének a császári, a 94
