Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
PLÉBÁNIÁK ÉS ADÓPORTÁK - A MAGYAR KIRÁLYSÁG VÁLTOZÁSAI A 13-14. SZÁZAD FORDULÓJÁN juthatunk ahhoz az elméleti átlaghoz, amely a Magyar Királyság 1300 körüli viszonyait egyfajta modellként megközelíti. Kiindulásként a Tripartitum^n leírt hossz- és területmértékekre támaszkodhatunk, mivel ebben az esetben a számításhoz szükséges minden adat rendelkezésünkre áll: Verbőci megadta a hold és ekealja méreteket, a mű kiadásaiban pedig rajzban megjelent a királyi arasz mérete is, amiből levezethető a királyi öl hossza (3,136 m).56 Előbbi szerint 1 hold 12 királyi öl széles és 72 királyi öl hosszú volt,57 egy ekealjára pedig 150 holdat kellett számolni. Eszerint egy királyi hold átszámítva 8497 m2, vagyis 0,85 hektár. Ha ezt behelyettesítjük a Tripartítum^n ránk maradt közbecsű jegyzék számításába, akkor egy ekealjára 127,46 hektár esik. Ez viszont biztosan nem lehet a telek átlagos mérete, hiszen csupán 400 000 telekkel számolva is több mint 500 000 km2 jönne ki, ami nyilvánvalóan képtelenség. Ha abból indulunk ki, hogy a késő középkorban két telek tett ki egy ekealját, akkor a feltételezett 430 000 telek 215 000 ekealját jelent. Ebben az esetben a hold mérete a magyar hold méretével egyezne (^0,43 hektár; a magyar hold és a további mértékek alapján számított ekealják összehasonlítását lásd a 3. táblázatban). A 215 000 ekealját mai mértékegységre átszámítva 282 836 km2-t kapunk, ami a teljes országterület 85,4%-a. Ez már nem tűnik a valóságtól teljesen elrugaszkodottnak, van azonban néhány zavaró tényező. 56 A királyi öl hosszának meghatározásához lásd Busies György — Tóth Sándor: A királyi öl hossza. Bp. 2020. 26-35. 57 Ezt a számítási módot adják meg 1294-ben, 1311-ben és 1336-ban is, ebből azonban nem feltétlenül következik, hogy a számításhoz használt öl hossza is azonos volt. Hóman B.: Magyar pénztörténet i. m. 489. 58 Nem kizárt, hogy a 15. században az ország egyes területein a telkeket már nem az eredeti mértékük szerint, hanem királyi mértékben mérve tartották nyilván, és az is logikusnak tűnik, hogy az ebben az időben kimért új telkeket is királyi mérték szerint határozták meg, ami tovább tarkította a már korábban sem egységes képet. Ez részben magyarázatot adhat arra is, hogy a féltelek miért vált ennyire jellemzővé a késő középkorban, miközben az adóztatás alanya a füst maradt, illetve, hogy egyes vármegyék portaszámaiban miért van akkora változás a 15. században. Egyrészt Verbőci valójában nem a jobbágy telkekről beszél, hanem a birtokok méretéről. Ugyanezt a mértékegységet alkalmazza a nagyobb erdők esetében is. Az átlagos jobbágy teleknek elvben lehetett valamilyen köze ehhez a királyi ekealjához,58 de nehezen hihető, hogy az ország területének több mint 85%-át adózó portaként tartották volna nyilván. A fennmaradó szűk 15%-on ugyanis el kellett volna férniük a művelésbe nem vonható magashegyi vidékeknek és nagy kiterjedésű vizes élőhelyeknek, a nagyobb erdőterületeknek, a nem portánként adózó városoknak, a nem telkekhez tartozó legelőknek, a nemesek saját kezelésben tartott birtokainak, illetve az egy telkes nemesek telkeinek is. Másrészt a középkor végi királyi ölt Zsigmond király rendelkezése rögzítette, egyáltalán nem biztos, hogy korábban ezt a mértéket használták, annál is kevésbé, mivel a belőle levezetett hold nagyon nagy. 932
