Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
PLÉBÁNIÁK ÉS ADÓPORTÁK - A MAGYAR KIRÁLYSÁG VÁLTOZÁSAI A 13-14. SZÁZAD FORDULÓJÁN A probléma megoldása összetett. Kétségtelen, hogy többféle mértéket is használtak egymással párhuzamosan, ráadásul ezek alkalmazása sem volt teljesen következetes. 1423-ban Kompolti István országbíró utasítása szerint a telkeket szokásos mértékkel (mensura usualis^ az erdőket viszont királyi mértékkel (mensura regalis) kellett mérni. Ezzel szemben 1444-ben a budai káptalan éppen fordítva rendelkezett.50 A különféle mértékek nagyságának meghatározását ugyan nem segíti, de a rendszer számunkra zavaró következetlenségei talán könnyebben megérthetők, ha tudatosítjuk, hogy a teleknek csak viszonylag kis részét tette ki a szántóföld. Maga Szűcs több példán keresztül igazolta, hogy egy átlagos család éves gabonaszükségletének megtermeléséhez 9-12 hold (nagyjából 3 hektár) elegendő volt.51 Két- vagy háromnyomásos rendszerrel számolva ez 18-36 hold szántóterületet jelent, amelynek egy részét időről időre legeltették (a háromnyomásos rendszerben a szántóföldi művelésbe vont területen már takarmánytermelésre is volt lehetőség). A tartozékokkal együtt számolt teleknek ez csupán a kisebb részét tette ki, a harmadánál nem többet. A teljes telki állomány nagyobb részét a régiónként nyilván igencsak különböző egyéb tartozékok és haszonvételek jelentették. Ezt a részt nem is mindig adták meg a telek részeként, mivel amúgy sem volt feltétlenül területileg felosztva. A falvak határának megállapításakor azonban fontos volt, hogy a nem szántóföldként vagy legelőként hasznosított területeket is számításba vegyék. A telkek méretadataiban mutatkozó ellentmondások egy része e két eltérő szemléletű számításra vezethető vissza. Idővel egyes vidékeken, ahol gabonát piacra is termeltek, minden bizonnyal megnőtt a telki állományon belül a szántott területek aránya, párhuzamosan a hatékonyabb mezőgazdasági technikák elterjedésével, ez azonban semmiképp sem általánosítható az ország egész területére nézve. Végül, de nem utolsó sorban azt is érdemes szem előtt tartanunk, hogy a határ egyes részeinek méretét az esetek igen nagy részében becsléssel állapították meg, még ha találunk is példát a tényleges kimérésre.52 50 Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig. Bp. 1978. 44. 51 Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 251-254. 52 Hóman B.: Magyar pénztörténet i. m. 487-488. Tényleges mérésre példa 1253: omnia prata illa et aquas cum funiculis mensurando iuridicis in trés partes divisissent. Árpád-kori új okmánytár 2. Kiad. Wenzel Gusztáv. Pest 1861. 243. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a késő középkorban, Zsigmond király rendelete nyomán megváltoztak a mértékegységek, ami miatt a telkek nyilvántartott méretében is változás történhetett, de ez nem szükségszerűen volt így. Erre utal egyrészt a fentebb említett példa a királyi és a szokásos hold használatáról, de elég, ha csak arra gondolunk, hogy a telekméretet még napjainkban is gyakran adják meg négyszögölben, holott a hivatalos kataszteri nyilvántartás már régen áttért a négyzetméterre. Ráadásul a mezőgazdasági technikák fejlődése és 930
