Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
F. ROMHÁNYI BEATRIX bizonyítani, hogy ez a kapcsolat a jobbágy telkek esetében általánosságban is fennállt az Árpád-kor végén és az Anjou-kor elején, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy az egy ekével megművelhető földterület kezdetben a hospestelepüléseknél, később pedig a jobbágy telkeknél tágabb értelemben is szolgálhatott a telek alapegységeként. Az alábbiakban az ekealját mint mértékegységet járom körül, feltételezve, hogy az Árpád-kor végén a jobbágy telek mérete az akkori ekealjának felelt meg. Az eredmény csak modellként lesz értelmezhető, alapvetően országos, korlátozott mértékben regionális (egyházmegyei, esetleg vármegyei) szinten, viszont némi képet kaphatunk a középkori magyarországi parasztság megélhetési feltételeiről, továbbá támpontokat nyerhetünk a tájhasználat egyes aspektusaira, különösen a legeltető állattartáshoz szükséges területekre vonatkozóan. Az egy telekre, illetve egy ekealjára számított holdak számát illetően a szakirodalom rendkívül nagy szórást mutat. Ez két okra vezethető vissza. Egyrészt nagy az ingadozás az egy telekre számított holdak számában, a szakirodalomban 100 és 170 hold közötti méretadatok vannak. Másrészt az ekealjára 120-150 holdat szoktak megadni, de oklevélben, Hont vármegyére vonatkozóan, 110 holddal is lehet találkozni.46 Mindemellett a késő középkorban és a kora újkorban is a félteiken gazdálkodó jobbágy volt az általános. További nehézség, hogy a hold számított mérete sem egységes, hektárra átszámítva nagyjából 0,28 és 0,88 között mozog. Utóbbi az elsőnek a háromszorosa, ami már kezelhetetlen különbséget jelent. Valószínűleg nem véletlen, hogy a szakirodalomban inkább az egyedi példák bemutatása dominál, az összképről pedig többnyire nagyon óvatos, általános megfogalmazásokkal találkozunk.47 Olykor még egyazon szerző művében is ellentmondásos adatokat lehet találni. Szűcs Jenő Az utolsó Árpádok című könyvében a szepesi és a turóci nemesek katonaállítási kötelezettségei kapcsán az angol carucatávA lényegében egyező méretű, 50 hektár körüli ekealjával számol, amelyet — a korszakban érthető módon — egynek vesz a telekkel.48 Ennek alapján Szűcs a magyar holdként ismert, kb. 0,43 hektár területű holddal számolt, a szepesi lándzsások és a turóci jobbágyfiúk által birtokolt két ekealja pedig az alább még tárgyalandó, Verbőci Tripartituwzban leírt királyi ekealjával egyezne. Máshol azonban Szűcs már az Árpád-kor végén expressis verbis az alább tárgyalandó királyi hold használatát feltételezte, amelyhez viszont jóval nagyobb ekealja-méret tartozik.49 46 Hóman Bálint: Magyar pénztörténet. Bp. 1916, 489. 47 Lásd például Belényesy Márta: A teleknagyság és igaerő a paraszti üzemben Magyarországon a 14-15. században. In: Uö: Fejezetek a középkori anyagi kultúra történetéből I. Bp. 2011. 135-176. 48 Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 38-40. 49 Uo. 251-254. Szűcs itt minden bizonnyal Hóman munkájára támaszkodott {Hóman B.: Magyar pénztörténet i. m. 491.). 929
