Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
PLÉBÁNIÁK ÉS ADÓPORTÁK - A MAGYAR KIRÁLYSÁG VÁLTOZÁSAI A 13-14. SZÁZAD FORDULÓJÁN (illetve a negyedét vagy harmadát, ha a nagyobb vetőmagszükséglettel számolunk). Mindemellett az átlagos telekszámtól biztosan volt eltérés felfelé és lefelé is. A jövedelem jelentősebb megváltozása nélkül ez ±5%-ot (95-105 telek/plébániát) biztosan jelenthetett, egyéb tényezők pedig (például sajátos lelkipásztori feladatok, valamilyen többletjövedelem megléte) a szórás növekedését is eredményezhették a rendszerben. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy 100 telek az egyik régióban nem volt azonos méretű egy másik régióban lévő 100 telekkel, hektárra átszámítva ez a különbség akár kétszeres is lehetett. Gyakorlati szempontból nézve viszonylag erős határ alul volt. Valószínűleg előfordult, hogy egy meglehetősen kis közösség számára, lelkipásztori okok miatt (mert például mindentől messze voltak) létrehoztak egy plébániát, de ha nem bírták eltartani a papot, akkor előbb-utóbb mégis hozzácsatolták azt egy másik plébániához. Nyugat-Európában a Fekete Halál után sem mentek 300 lélek alá, és már ezt is csak a valóban gazdag helyeken engedhették meg maguknak (például London környékén). Ez a 300 lélek a demográfiai ökölszabály szerinti 5 fős háztartás modellel 60 telek, a Kubinyi által a 15. században feltételezett és arra az időszakra vonatkozóan szerintem is tartható 6,2-6,5 fő/háztartás esetén 45-50 telek.35 (Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a 14. század elejére nem tűnik valószínűnek, bár egyes, kivételes esetekben nyilván nem is zárható ki.) Ez persze azt is jelenti, hogy az a pap, aki egy ilyen plébánián szolgált, elég szűkösen élt. A pápai tizedjegyzékben akadnak ilyen feltűnően kis jövedelműek, akik csupán 1-2 garast vagy éppen semmit sem fizettek, de nem túl sokan. A többség meglehetősen egységesen vallott a jövedelméről: a legtöbben 1-2 márka után fizettek nagyjából 4-12 garas tizedet, a médián 6 garas volt. (1. ábra, 1. térkép) Ez arra utal, hogy a mögöttük lévő közösség jövedelemtermelő képessége is hasonló volt. Mindez végső soron nem változtat a statisztikai tényen, hogy egy plébániára átlagosan 100 jobbágytelek jutott. Nehéz megbecsülni, hogy mekkora volt a szórás, de a fizetett tizedek alapján ítélve a plébániák legnagyobb részéhez 80-120 telek tartozhatott. Mindenesetre úgy tűnik, hosszú kísérletezés után 1300 tájára kialakult egy átlátható, könnyen kezelhető rendszer, amely az egykorú parasztgazdaságok jövedelmezőségéhez igazította a falusi plébánosok jövedelmét. 35 Ennél alacsonyabb, 4-4,5 fős családmodellt valószínűsít Csukovits Enikő a római Szentlélek-társulat anyakönyveinek magyar vonatkozású bejegyzései alapján (Családi viszonyok a középkorvégi Magyarországon. In: „Magyaroknak eleiről.” Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc - Szabados György. Szeged 2000. 107-125). Ezzel a modellel számolva egy plébániára legalább 70-75 háztartás esne. Ezt a családmodellt azonban problematikus a társadalom egészére kivetíteni. Érvei mindenképpen megfontolandók a társadalom magasabb státuszú, tehetősebb rétegeit tekintve. Az ország népességének elsöprő többségét kitevő falusi, paraszti népességre vonatkozóan azonban a minta nem tekinthető reprezentatívnak. 922
